A Hay Group Menedzsment Tanácsadók Kft. éves magyarországi jövedelemfelméréséből, amelyben 220 vállalat vett részt, az derül ki, hogy a legrosszabbul a termelési, a minőségbiztosítási, a környezetvédelmi és a munkavédelmi feladatokat végzőket fizették meg. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) 2005/2006-os bérezési tanulmánya hasonló eredményre jutott: a szellemi foglalkozásúak közül a programozók 5,7 millió forintos bruttó éves jövedelmükkel a legtöbbet keresték, de a rendszergazdák 3,8 millió forintos jövedelme is jónak mondható, míg a mérnököket 3,4 millió forinttal jutalmazták a DUIHK-felmérésben szereplő 73, külföldi tulajdonú vállalatnál.

A Mercer Tanácsadók felmérése szerint, amelyben 191 vállalat vett részt, a vezetők fizetési versenyében más munkakörök kerülnek ki győztesen. A Mercer által megkérdezett vállalatoknál a sales és marketingvezetők keresték a legtöbbet 2005-ben, utánuk a pénzügyi és informatikai menedzserek következnek a fizetési rangsorban, míg a legrosszabbul fizetett vezetők a gyártás területén dolgoznak. Ezt támasztja alá a Hewitt humántanácsadó cég idei jövedelemfelmérése is: a sales és marketingigazgatók 18 milliós éves jövedelemmel gazdagodhattak idén, a pénzügyi igazgatók átlagosan 17 millió forintot kerestek, ugyanakkor a termelési igazgatók a Hewitt felmérésében a középmezőnyben végeztek, átlagosan évi 15 millió forintos jövedelemmel, míg a sort az ügyfélszolgálati igazgatók zárták 10 milliós éves átlagjövedelmükkel, de a humánerőforrás-menedzsereknek is "csak" 11 millió forinttal kellett beérniük.

Az alacsonyabb képzettségűek helyzete viszonylag gyorsan romlik - mondja Tamás Pál szociológus. A betanított munkás azért is kap kevés pénzt, mert mindenre nem kapható. A puszta kéz ereje, a "muszkli" is többet ér manapság - jelenti ki Tamás Pál, aki úgy látja: a nem termelő, de a globalizációhoz erősen kapcsolódó nemzetközi vállalatok dolgozói felértékelődtek.

A bérek különbsége a Hay Groupnak a Figyelőnet által ismertetett felmérése szerint egyre nagyobb: az idén a 20 százalékot is meghaladta az azonos szintű munkakörökben foglalkoztatottak között, ami jelentős növekedés a tavalyi vizsgálat eredményeihez képest.

Bonyolítja a helyzetet, hogy Magyarországon - több fejlett országgal ellentétben - nem általános a nemzeti tarifaszerződés. Pedig ezzel az érhető el, hogy az ország különböző pontjain ugyanazért a munkáért ugyanannyit fizessenek. Rengeteg a külön bérezési alku - olykor vállalaton belül is. Tamás Pál szerint nincs elég kutató-fejlesztő, és több betanított munkásra is szükség lenne. "Visszaerősödő szakszervezetek kiharcolhatnák a tarifatárgyalást" - mondja a szociológus. "A hazai jövedelemkülönbség pedig - bár jelentős - messze nem akkora, mint a Balkánon, Romániában, Ukrajnában, Oroszországban vagy Lengyelországban. Az arányok a cseheknél, a szlovákoknál és nálunk még nem drámaiak" - tette hozzá.

Szalai Erzsébet szociológus azt mondja, valódi munkaerőpiac nem is létezik, az alacsonyabb bérezésű munkakörből képtelenség feljebb jutni, az egyenlőtlenség nő. A dolgozók kiszolgáltatottak - mondja, példaként hozva fel, hogy sokaknak van szerződésük minimálbérről, de annál jóval kevesebbet kapnak. A szociológus szerint ez a probléma - amelynek etnikai vetületei is vannak - előbb-utóbb társadalmi robbanáshoz vezet.