Bulányi, TGM és Gerlóczy a kommunizmusról

Beszélgessünk a kommunizmusról! Persze nem a "kommunizmusról", mint rendszerről, mivel az soha sehol nem létezett – invitálta egy asztalhoz december 10-én Gerlóczy Ferenc újságíró Bulányi György piarista tanárt, a Bokor katolikus bázisközösség alapítóját és Tamás Gáspár Miklós filozófust. - A kommunizmus mumusnak, tabunak számít,. De mi az egyáltalán? Isten Országa itt a földön? Személyes szabadságunk önkéntes korlátozása az egyenlőség és testvériség érdekében? Az együttműködés társadalmának utópiája? A szervezők honlapjára felkerült az est videofelvétele és a teljes legépelt szöveg.

Gerlóczy Ferenc kérdései

A kiindulópontot – amely szerint a jelenleg uralkodó társadalmi rendszer alapjaiban hibás – nem vitatták a résztvevők. Figyelmüket arra összpontosították, hogy mi következik ebből.

A vita moderátora úgy fogalmazott: fából vaskarika, ha valaki úgy határozza meg magát, hogy liberális és kommunista. A liberalizmus által vallott korlátlan szabadság nem elfogadható. A kommunista elfogadja a szabadság korlátozásának szükségességét, miközben az is igaz, hogy nem kommunista, aki nem tiszteli az egyéni szabadságot. Gerlóczy Ferenc arra is rákérdezett: segíti vagy gátolja az emberi természet a kommunizmus elveinek megvalósulását? Másképpen: alaptermészete szerint bűnös-e az ember, vagy a társadalom rontotta meg?

Értelmezhető-e a kommunizmus “erkölcsi világforradalomként”, amely megmentheti bolygónkat a globálkapitalizmus fennmaradása esetén elkerülhetetlen pusztulástól? Megkérdezte a moderátor beszélgetőtársaitól azt is, hogy a kommunizmus elvei, amelyek kisközösségi méretekben bármikor érvényesíthetők, hogyan valósíthatók meg globális méretekben is? S vajon hozzátartozik-e a kommunizmusért vívott küzdelemhez az erőszak? Joga van-e a proletárnak erőszakos úton megdönteni a rendszert?

Tamás Gáspár Miklós: türelmetlen részvét a remény nélküliek iránt

A filozófus felidézte Rousseau nézetét, aki szerint az általunk ismert “emberi természet” nem adottság, hanem “termék”. Az önző, agresszív, romboló, ugyanakkor képzeletgazdag, anarchiára hajló emberi természet -, amelyre hivatkozva sokan elengedhetetlen kényszerűségnek gondolják a hierarchikus, igazságtalan rend fenntartását, a minket körülvevő mesterséges társadalmi intézmények a terméke. Ez a mesterséges társadalom a “második természet”, amely Rousseau szerint meghamisítja az emberi természetet. Személytelen kényszereknek veti alá az embert. Mihelyt eltávolítjuk azonban ezt a mesterkélt második természetet, kiderül, hogy az ember természete szerint ártatlan, jó, szép és szabad. Az ember nem születik bűnösnek – idézte Rousseau-t TGM – az ember és a szenvedés között a társadalom áll, ezért a rousseau-i megoldás: visszatérés az ártatlanság állapotába, a primér természethez.

Rousseau nem volt kommunista. A kommunizmusnak egészen más a felfogása az emberi természetről. Az emberi természet nagyon rugalmasan változik; az ember nem eleve bűnös de nem is ártatlan – mondta Tamás Gáspár Miklós. – Sem az agresszió, sem a szeretet nem nevezhető az “ember természetének”. Ez azonban reményt is ad a változtatásra: megpróbálhatjuk ezt a plasztikus, változékony emberi természetet a “szekerünkbe fogni”.

A 20. században a bolsevikok tévedtek, amikor határtalanul bízva a gazdasági fejlődésben, úgy vélték, a bőség állapotának beköszönte megszünteti az egyénre nehezedő kényszereket. Íme, a bőség eljött, de a probléma nem oldódott meg - mondta Tamás Gáspár Miklós, és egy példát hozott: két ország, az Egyesült Államok és Kanada ma önmagában képes előállítani a világ gabona- és hússzükségletének másfélszeresét - de ez nem szüntette meg az éhezést.

Az anyagi lehetőségek rendelkezésre állása és az emberi természet tehát egészen más ügy. Az emberi természet a mai viszonyokhoz alkalmazkodik. Tamás Gáspár Miklós kifejtette: a szabadság ideológiája adekvát a világkapitalizmussal. Erőszakra, közvetlen fizikai kényszerekre itt nincs szükség, mert valamennyien önként szerződünk arra, hogy olyan viszonyba lépjünk alkalmazóinkkal, amelyben termékünk és az általunk előállított értéktöbblet nem a miénk. A mechanizmusnak ez az önkéntessége a démonikus. Szabadok vagyunk – és mégis, senki sem csinálhatja azt, amit szeretne. Még a szépet, a jót, a szívvidítót is úgy terjeszti el ez a világrendszer, hogy közben az, aki mindezt előállítja, kínlódik.

Ha a bolsevikoknak a bőség következményeivel kapcsolatban nem is volt igazuk, a technikai fejlődés szerepe mégsem közömbös – folytatta Tamás Gáspár Miklós. – A technikai fejlődés alapján, kapitalizmusban oldják meg legjobban – komoly fizikai és jogi kényszer nélkül -, hogy milyen módon lehet az embereket tömegesen hajlamaikkal szembeni munkavégzésre rávenni.

Ez a társadalom megszabadít minket a fizikai kényszer félelmétől, és ez nem lebecsülendő dolog, de démonikus, személytelen kényszere megront minket. Szabadság és melankólia egysége jellemzi, hiszen az melankolikus, aki már túl van a kétségbeesésen.

Tamás Gáspár Miklós a kommunizmus és erőszak viszonyáról elmondta: “nem állítható, hogy a politikai célzatú erőszak helyes”. Erőszakos forradalomra józan ésszel csak akkor szabad az embereket felszólítani, amikor ez célravezető. Úgy látja azonban, a forradalmárok által alkalmazható erőszak helyett az állami erőszakra érdemes összpontosítani. Az erőszak legfontosabb formája ugyanis a mai világrendszerben a legális erőszak (mindenekelőtt a háború, vagy a 20.század nagy állami erőszakhullámai az állampolgárok köréből kirekesztett emberek csoportjai ellen). Ilyen erőszak pedig csak akkor nem lesz, ha államok sem lesznek. Civil erőszak persze akkor is előfordulhat, de ezt egészen más módon kezelik, mint a mai erőszak-monopóliumok.

Tamás Gáspár Miklós értelmetlennek látja azt a megoldást, amit vitapartnere, Bulányi György, ajánlott, vagyis hogy mi magunk szálljunk ki feltétel nélkül, egyoldalúan az erőszak köréből A filozófus úgy fogalmazott: nem kérdés, hogy jó-e ez a rendszer így. Nem kérdés, hogy akarjuk-e a fennmaradását. Az a kérdés, hogy hagyjuk-e tovább működni. Hagyjuk-e a személytelen kényszerek fennmaradását? Ha ezeket a kényszereket eltűrjük, magunkba építjük, akkor feltétlenül torzulunk, akaratunk ellenére megváltozunk, és így tartózkodásunk az erőszaktól is egyre kevésbé maradhat értelmes álláspont.

Mi személyes döntésünk alapján kiszállhatunk az erőszakból – de mi lesz azokkal az emberekkel, akik helyzetüknél fogva nem is ismerhetik választási lehetőségeiket? Akiknek csak a reménytelenség marad? “Ez a reménytelenség bennem türelmetlen részvétet ébreszt, és ebben a mondatban nagy hangsúly esik a türelmetlenségre” – fogalmazott Tamás Gáspár Miklós.

A politikai célzatú erőszak tehát nem helyeselhető, de az állami erőszak sem elfogadható. És vajon mi következik abból, ha ez a legális erőszakot alkalmazó állam csak erőszakkal semmisíthető meg?… - kérdezte TGM.

A kommunisták nem demokraták, mert nem a hatalomnak a nép kezébe adásán gondolkodnak, hanem a hatalom megszüntetésén. A kommunizmus a hatalom szempontjából azt jelenti, hogy magának a népnek sincs hatalma, spontán közösségek szabadsága érvényesül. Hasonló okból a kommunisták nem lehetnek liberálisok sem, hiszen a liberalizmus az ember védelmezése az általa alkotott intézményekkel szemben. Az intézményekből következő kényszerek kiküszöbölését rendelő (bár azokat ki nem küszöbölő) liberalizmus addig hasznos, amíg vannak ilyen kényszerek. A szabadság védelmét a liberális megoldás szerint egymást korlátozó szabályrendszerek működtetése szolgálja.

A kommunisták szerint ezzel szemben elképzelhető olyan út, amely a rousseau-i “ártatlan emberi természethez” menekülés helyett tekintetbe veszi a “második természetet”, ezt az irdatlan felhalmozott tőkét, és ezt képes “átfordítani” úgy, hogy a társadalmi intézmények kényszerei helyett a spontán szabadság, a kreativitás hatalomnélküli világa jöjjön létre.

Bulányi György: el kell kezdeni a kommunizmust

Számomra Jézus az etalon – jelentette ki Bulányi György piarista tanár, a Bokor katolikus bázisközösség alapítója. – Hiszem, hogy az Isten Szentháromság, és hogy a második személy megtestesült, és tudja azt, amit a Szentháromságban tanult. A Hegyi Beszédben csodálatos tömörséggel foglalta össze ezt a tanítást, amelyből a legeslegfontosabb, hogy “semmiképp se verekedjetek” – fogalmazott Bulányi György.

Jézus kereszthalála és feltámadása után azonban azonnal elfelejtettük, amit tanított, sőt, kereszténység címén mindazt elkövettük, amit tiltott nekünk. 1200 év telt el Jézus után, mire egy itáliai fiatalember, Francesco Assisiben újra elhitte Jézus tanítását. Azóta is, ma is változatlanul Jézus az etalon - mondta Bulányi György. – Tanítása végtelenül egyszerű: az emberen (nem az “emberiségen”) lehet segíteni. Gyűjts magad köré 12 értelmes embert, ahogy Jézus tette. Kezdjétek el a kommunizmust, a teljes vagyonközösséget. A gazdagodás megtagadását. Ágy, ruha, reggeli, vacsora kell, semmi több. Éppen úgy, ahogy Isten megmutatja nekünk a Szentháromságban. A Szentháromság a kommunizmus világa. Ami az Atyáé, az a Fiúé is. Semmije nincs a Fiúnak sem, ami az Atyának ne lenne. Ez a tökéletes “egy dénár társadalom” – mondta Bulányi György. – Ha mindenkinek egy dénár jut, akkor senki ne tartson igényt ennél többre. Hiszen az, aki magának és az övéinek két vagy több dénárt tart meg, csak másoktól veheti el a plusz dénárokat. Ne kuporgasson senki, akinek több jutott. A keresztény kisközösség a halál, az erőszak útja helyett az élet útján jár: adni kell, és nemcsak a havernak. Ez a járható út: Jézus “elbolondított a családjától 12 éretlen srácot”, és megvalósítja velük ezt az “egy dénár társadalmat” – ismételte meg a Bokor bázisközösség alapítója.

Rossz Biblia-fordítás az, amely szerint Jézus csak a “kapzsiságot” tiltja – emlékeztetett Bulányi György. – A bajok oka valójában a “pleonexia”, ami magyarul annyit tesz: a “többet birtokolni akarás”. Ugyan ki az közületek, aki elégedett a fizetésével, a körülményeivel? – nézett körül a jelenlévők között Bulányi György. – Márpedig, aki többet és még többet akar birtokolni, az meg is érdemli, úgy kell neki. Úgy is fog járni. Önként és szabadon hajtja igába a fejét, hajszolja magát és másokat értelmetlenül. Szabadok vagyunk. Az Isten nem bábjátékos, nem vezet minket az ő útjára bábokként. Ha rabszolgaságot akarunk, megtehetjük. Ha kapitalizmust vagy kényszerkommunizmust akarunk csinálni Jézus-követés helyett, akkor az is lesz.

Nem tudom, hogyan lehet az “emberiséget” megmenteni, de azt tudom, hogyan lehet néhány értelmes emberrel összeállni és kisközösségeket csinálni, ahogy Szent Ferenc nyomán a Bokor mozgalom meg is tette – mondta Bulányi György.

S végül az erőszakmentességről. Igaza van annak, aki azt mondja: az erőszak legális, hiszen az állam erőszakszerv, a jog pedig erőszakkal kikényszeríthető. De ki lehet vonulni ebből. Én nem kérek az erőszakból, magam nem követek el jogtalanságot, nem jelentem fel még azt sem, aki kirabol, akár az állam nevében tette, akár illegálisan. Egyoldalú leszereléssel kijelentem: én pedig nem pofozkodom.

Még hogy nincs remény? Lépj ki minden erőszakból, lépj ki az erőszakon alapuló jog világából. Megoldás csak arrafelé van, hogy “szeressétek ellenségeiteket, üldözőiteket”. Ezt nem értjük már kétezer éve. De előbb-utóbb majd csak leesik az a húszfilléres. Az Isten embere a remény embere – mondta Bulányi György – és a remény, a jó hír abban van, hogy az erőszakmentesség élhető út. “Állítom, most 87 esztendős vagyok, de ez alatt civil emberek - nem hatóságok - részéről a legsúlyosabb, amit el kellett szenvednem, hogy egy fiatalember, mikor a buszra fölszálltam, azt mondta, hogy ’maga marha, nem tud vigyázni?’” Az erőszak feladása eszerint nem jelenti a biztonság feladását: Bulányi atyát senki civil nem bántotta - a biztonságról, jogról szavaló hatalmasok annál inkább…

Nincs globális megoldás – mondta Bulányi György. – Az egyetlen lehetőség, hogy elérjük a kritikus mennyiséget, amely megváltoztatja a világot, ha “4-5 magyar összehajol”, hogy aztán azok ismét keressenek 4-5 újabb társat, s így adják tovább a reményt.

És ha azt kérditek, miért jó ez az Út? – Bulányi György Jézus tanítványaival válaszolt, akik az Olajfák Hegyén így sóhajtottak: “Uram, jó nekünk itt lenni.”

(A beszélgetésnek az Intermédia Intézet adott helyet, a házigazda Sugár János, az intézet tanára volt.)

A NOL közzétette a szervező, Gerlóczy Ferenc újságíró "Vörös eszmék a fehér asztal mellett" című elemzését is.
A beszélgetés videofelvétele itt indítható el, teljes szövege itt olvasható.

Bulányi György, Gerlóczy Ferenc és TGM a vitán
Bulányi György, Gerlóczy Ferenc és TGM a vitán
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.