Izmos férfiak virítanak meztelen idomokkal az ötödik emelet magasságában: ketten sarlóval, ketten kovácsszerszámokkal, ketten pedig bőségszarut tartva fogják közre a kereskedelem istenét, Hermészt. A sor két végén két dalia címerpajzsot támaszt, rajta nagy H betű.

Nem csigázom tovább a kíváncsiságukat. A Hangya Termelő-, Értékesítő- és Fogyasztási Szövetkezet irodaháza volt hajdan ez az épület. A Hangya, habár eredeti formájában már csaknem hatvan éve nem létezik, még ma is fogalom. A millennium évében megalakult Magyar Gazdaszövetség kebelében jött létre 1898-ban, azzal a deklarált céllal, hogy a termelőket jó értékesítési lehetőséghez, a fogyasztókat pedig megbízható minőségű, megfizethető áruhoz juttassa. A vállalkozás - hála a fiatal közgazdásznak, Balogh Elemérnek - kirobbanó sikert aratott. Hamarosan az egész országban megnyíltak a Hangya-boltok, megindultak a Hangya-vállalkozások, 1904-ben pedig eljött az idő, hogy fővárosi áruházát is megteremtse a szövetkezet.

A Boráros tér északi csücskén lévő Gregersen-telket szemelték ki erre a célra. Egy év alatt fölhúztak egy négyemeletes bérpalotát, mellette pedig egy háromszintes áruházat. A pincékben raktárak, a bérház első szintjén irodák kaptak helyet. Aztán jött a budafoki bor- és szeszüzletág - tudják: Hangya keserű -, majd a kávépörkölő, a só-, cukor- és fűszerőrlő telep, a ládagyár, a lakatosműhely és a többi. Bár az első világháború után megrendült a Hangya gazdálkodása, az állam üzletrészvásárlása kihúzta a kátyúból. Megmaradt a nyugdíjpénztár, akárcsak a Dohány utca 76. alatti Szövetkezeti Otthon, amely a századforduló éveiben még az Otthon Írók és Hírlapírók Körét szolgálta. (Hányatott sorsú ház ez: a második világháború után, immár a felismerhetetlenségig átépítve pártház lett, majd társadalmi szervezetek otthona, a rendszerváltás után a szociáldemokraták marakodtak fölötte, ma pedig a cigány önkormányzat használja.)

Ekkor, a szövetkezet fennállásának huszonötödik évfordulójára készült el az új, reprezentatív székház is. Az áruház balján, a Közraktár utca 30. alatt építették föl Györgyi Dénes tervei alapján, 1921-22-ben. A hétemeletes, tiszteletet parancsoló irodaépületet ifjabb Mátray Lajos témába vágó, a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem egységét jelképező domborműveivel díszítették.

Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy a Hangya igazi bázisa ezután is a Közraktár utca környéke maradt. Ebben a városrészben volt a bútorüzem és a reklámosztály, nem messze innen működött az állatértékesítő központ, a Nagycsarnokban volt a tojás, a vágott baromfi, a lőtt vad és a hal nagybani árusításának centruma. Tartozott persze emellett a céghez méz-, toll- és gyógynövényüzletág is, akárcsak számos ipari üzem. Beszédes adat, hogy 1940-ben már tízezer munkást foglalkoztatott a szövetkezet.

A Hangya természetesen a bérházüzletből is kivette a részét. Legnevesebb lakóépülete alighanem az úgynevezett Hangya-ház volt: itt éltek a cég vezető tisztviselői, köztük - a telefonkönyvek tanúsága szerint - maga az ügyvezető igazgató; a negyvenes évek elején történetesen Gergely István. A Hangya-ház, ez immár aligha fogja meglepni önöket, kétperces sétára esett az irodától. A cégvezetők a Bakáts utca 8. alól indultak reggelenként a Közraktár utcába.