Már évezredek óta itt vagyunk
- Én eddig azt hittem, a szexualitás általános emberi dolog...
F. Zs.: - Csakhogy úgy nőttünk föl, hogy férfigondolkodás szerint sajátítjuk el a világ kultúráját, és benne a mi szerepünket is. Ezért azt akartuk körbejárni, hogy mi, nők hogyan látjuk, hogyan érezzük át a szexualitást, hogyan gondolkodunk róla, lehetőleg minél függetlenebbül a velünk szemben támasztott külső, dominánsan férfi elvárásoktól. Nem más ez, mint női önvizsgálat. Egy probléma megvilágítása sajátos szempontból.
G. A.: - Iskolásként és egyetemistaként alig olvashattam mást, mint amit férfiak írtak a szexről vagy bármi egyébről. Persze, hogy egyre kíváncsibb lettem arra, amit valóban a nők gondolnak és éreznek. Néhány éve a "nőírókat" olvasom olyan mohón, mint eddig a férfiakat, és az én világképem feltétlenül gömbölyűbb lesz tőlük.
B. K.: - Túl kevésnek, túl leegyszerűsítettnek gondolom a szexualitásról való diskurzust. A szexualitás kommunikáció. Két ember között kölcsönösen alakuló, egyenrangúságot feltételező interakció. Eddig csak férfiak megírta minták voltak. Mit olvashattunk a női szenvedélyről, szabadságról, félelmekről, megfelelési kényszerekről, függőségről, megalázkodásról?
- Ha hirtelenében kellene felsorolni a magyar nőírókat, akkor a XX. század elejéről legföljebb Kaffka Margit, Lesznai Anna neve ugorhat be az olvasónak, későbbről pedig Nemes Nagy Ágnes, Raffai Sarolta, Galgóczi Erzsébet, Szabó Magda, Jókai Anna, Rakovszky Zsuzsa... Ehhez képest mostanában feltűnően sok nő írta könyv jelenik meg.
F. Zs.: - Már évezredek óta itt vagyunk, de csak most kezdünk látszódni. Hatvan szerzőt kerestünk meg, harminchárman kerültek be végül a kötetbe.
B. K.: - Az irodalom bennfentesen, tekintélyelv szerint működik. Hiába vagyunk egyre többen, állandóan magyarázkodnunk kell. A kedves, értő, írásainkra is figyelő férfiak zavarban vannak, ha nyilvánosan beszélgetniük kell velünk, mondjuk olyan szempontokról vagy szempontok szerint, amelyeket nevezzünk most nőinek. Pedig mi csak az emberről való általános ismeretekhez akarunk hozzátenni valamit: a sajátos, egyéni tapasztalatokból született nyelv a meglevő nyelvet is gazdagítja.
G. A.: - Elég távolról nézve mindenképpen egy ugrás ez az antológia. Nálunk a női írás most ért el egy kritikus tömeget, amellyel már másként kell számolni, mint eddig. Sok nő ír növekvő tudatossággal, sok a remek író közöttük, és az írás számukra is elhivatás. Most már lennének kilencvenen is, akik adnának írást.
- Mert látják, hogy valóban összejött. Sikerült elkapni a divathullámot...
G. A.: - Mégis jól érezhető volt a megszólított írónők aggodalma. Meg kellett küzdeniük a témával, amelyhez annyi szégyen és fájdalom tapad. No és a várható reakciókkal, azzal, hogy mutogatós néninek neveznek majd bennünket. Nem is divathullámot kaptunk el, hanem azokat az erőket éreztük meg és engedtük működni, amelyek hangsúlyosabb és tudatosabb női jelenléttel szolgálják az élet és az irodalom folytonos megújulását.
F. Zs.: - Ha nők a szexualitásról írnak, az deviánsnak számít még ma is. A kötettel különben szimpatizáló kritika P...verés (ezt egyszerűen nem lehet kiírni ezeken a hasábokon - a szerk.) címmel jelent meg. El tudja képzelni, hogy mondjuk Nádas Péter új regényéről - amely a szexualitás minden formáját leírja - valaki F...verés címmel írjon?
B. K.: - Nem lehet elkerülni, hogy "lenőírózzanak" minket. És ez még a jobbik eset. Mi ráadásul azt kértük a résztvevőktől, hogy merüljenek el a témában, amennyire csak tudnak, és tárják fel a tapasztalataikat, és teremtsenek nyelvet, teret, világot. Megtették.
- Volt is néha olyan érzésem, hogy pornográfiát olvasok...
B. K.: - A pornográfia egyetlen célja, hogy felizgassa az olvasót, az Éjszakai állatkertben azonban egyetlen öncélú szöveg sincs.
G. A.: - A pornográfia: szintetikus szex. Mi pedig a valódit próbáljuk ábrázolni.
F. Zs.: - A pornográfia ábrázolta aktusban a nőnek csak az elidegenített teste, szexualitása vesz részt, leginkább árucikként, a szexipar prédájaként. A pornográfia mesterségesen gerjesztett férfielvárások szerint íródik, és az igazi férfiszexualitáshoz sincs köze. A nő nem emberként jelenik meg, hanem tárgyként. A múlt század szexuális forradalma a testiség problémája iránt nyitottabbá tette az embereket. De még mindig keveset lehet tudni arról, mi a jó a nőnek.
- Feminista hozzáállás...
F. Zs.: - A feminizmust bélyegként ragasztják ránk. Még a nők nagy része is retteg attól, hogy feministaként tartsák számon.
G. A.: - Mert úgy érzik, bebetonozzák őket egy ideológiába. Márpedig nem akarnak egy ideológiát képviselni. Pláne nem harcolni érte. A nők idegenkedése az ideológiáktól alighanem fontos történelmi képződmény.
B. K.: - Nem hiszem, hogy mi ezzel a könyvvel mindent megválaszolnánk, éppen csak a beszorítást feloldó kérdéseket próbáljuk feltenni. Abból indulunk ki, feminista az, aki egyenrangúnak tart minden embert, tehát a nőket is a férfiakkal. Vagyis feminista lehet férfi is. Nem kell hozzá más, csak látni az előítéleteket, és tudni, hogy még ma is a férfiak uralják a terepet.
- Vannak novellák, amelyekből teljesen hiányoznak a férfiak.
G. A.: - A leszbikus kapcsolat is a tárgyhoz tartozik. Mondhatjuk, hogy akkora szerepet kapott a kötetben, amekkorát a való életben játszik.
B. K.: - Nagyon lényeges, hogy itt is érvényesül az, ahogy a női szem megközelíti a kérdést, hozzátesz a szerelemről, szenvedélyről alkotott általános képhez. Mindannyiunknak több identitása, többféle társadalmi szerepe van, tudnunk kell kezelni őket.
F. Zs.: - Összesen hat írás foglalkozik a nő nő iránt érzett vonzalmával, ezek közül is kettő olyan, amelyikből nem derül ki világosan, hogy nő a vágyott személy.
- Aki antológiát csinál, számítania kell rá, hogy különféle színvonalú írások kerülnek egymás mellé.
F. Zs.:- Vegyük úgy, hogy ez a könyv egy kiállítás. A női szexualitás tárlata, melyre az Artizánok meghívtak másik harminc művészt. Sok nagyon erős írás van a kötetben. Voltak viták és konfliktusok, de nem volt hierarchikus rend a szerkesztők között.
B. K.: - Organikus szerkesztési módszert követtünk. Nagy szabadságot adtunk a szerzőknek, de nem akartunk mindenáron megfelelni sem nekik, sem mások elvárásainak.
G. A.: - Nem vagyunk egyformák. Zsuzsa és én például viharosan éltük meg a nézeteltéréseket, de mindhármunknak egyformán fontos volt a cél.
- A belső címlapon ez áll: A Kitakart Psyché-sorozat első kötete.
B. K., F. Zs., G. A.: - Lesz folytatás, de még nem szeretnénk elmondani a részleteket.
A kötet szerzői: Abody Rita, András Hanna, Bán Zsófia, Bánki Éva, Bárdos Deák Ágnes, Berniczky Éva, Bódis Kriszta, Bozai Ágota, Csinszka (Boncza Berta), Drozdik Orsolya,
