Ave Juve!
A listavezető csapat eddig egyetlen vereséget szenvedett - a Milantól kapott ki 3-1-re -, ám további tizennégy meccse mindegyikét megnyerte; legutóbb a Cagliarit hagyta helyben alaposan (4-0). A csíkos mezes gárdában - enyhén szólva - nincs sok gyenge pont, sőt hátul Thuramot, Cannavarót, Zambrottát, a középpályán Emersont, Vieirát, Nedvedet, míg elöl Ibrahimovicot és Trezeguet-t (valamint a "cserejátékos" Del Pierót) a legmagasabban jegyzik a nemzetközi tőzsdén. Az edző ugyancsak nagymester; Fabio Capello megjelenésével garantált a tökéleteshez közelítő taktika, amely már Marcello Lippi idejében is jellemző volt a Juvéra.
A torinói teljesítmény értékét nem csekély mértékben emeli, hogy a Juventus a világ alighanem legnehezebb bajnokságában vezet tíz pont fórral. Noha nem a Serie A-ban játsszák a legszebb futballt a földkerekségen, az olasz első osztályban szinte minden centiméternyi előrejutásért hallatlanul meg kell küzdeni, olyan erős és általános az úgynevezett pressing. Ott kibontakozni is óriási feladat, nemhogy mérkőzéseket sorozatban nyerni, és ekkora fölényre szert tenni. Ám a fekete-fehérek kibírnak minden nyomást - mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy általában ők szorítják le az ellenfelet a pályáról.
A másik nagy szám a Fiorentina harmadik helyezése (az ember - ellágyulva - a lilák Maestro Hidegkuti-korszakára gondol), de még a torinóiak és a firenzeiek itáliai menetelésénél is nagyobb dobás lenne, ha visszaköszönne 2003. Akkor Juventus-Milan BL-döntőt rendeztek, és az Inter is a legjobb négy között volt...