Az Atlanti-óceán északi medencéjét a Golf-áram uralja, ez hozza fel a trópusokról a meleg vizet, jelentősen enyhítve Nyugat- és Észak-Európa klímáját. Az áramlat Portugália és New York magasságában kettéoszlik: az egyik ág visszafordul délre, a másik pedig továbbhalad északra, és 5-10 fokkal megemeli Európa hőmérsékletét a hasonló szélességen fekvő észak-amerikai területekhez képest. Korábban Európa felmelegítése után ez az áramlat megállt Grönlandnál, lesüllyedt az óceán aljára, majd visszaindult délre. Valami miatt - feltehetően a klímaváltozás következtében - azonban az utóbbi időben több édesvíz jut az óceán felszínére, az édesebb (és könynyebb) víz nem tud lesüllyedni, s ez megakasztja a nagy körforgást.

A brit óceánkutató központ (National Oceanography Centre) kutatócsoportja a Nature című tudományos folyóirat beszámolója szerint a nyáron a Kanári-szigetektől a Bahamákig méréseket végzett az Atlanti-óceánon, és úgy találta, hogy az 1957-ben, 1981-ben és 1992-ben felvett adatokhoz képest az észak felé haladó meleg víz mennyisége 30 százalékkal csökkent. Más kutatásokból az is kiderült, hogy a lassulás 1992 és 1998 között következett be.

A történelem során a legutolsó leállás az utolsó jégkorszak végén, 12 ezer évvel ezelőtt lehetett, és Nyugat Európában 5-10 fokos hőmérséklet-süllyedéshez vezetett. Valószínűleg az 1300-tól 1850-ig több periódusban jelentkező ún. kis jégkorszak alatt is lassabbak voltak az áramlatok: a feljegyzések szerint annyira lehűlt az idő, hogy Londonnál befagyott a Temze - amire most újra sor kerülhet.