Fogház rántott szeletért
Sült jérce és rántott csirke, libasült és angol roastbeef, fartő és serpenyős rostélyos, tejfölös-gombás sertéscomb és libamáj filé kellette magát az esti étlapon, de akadt vaddisznó, gombás ponty, szegedi halászlé, sonkás spagetti és csőben pirított velő is az ajánlatban. Ha mindez nem lett volna elég, őzet, rákot, tojást is fogyaszthatott a kedves vendég, hogy aztán dobos, vagy csokoládétortával, fagylalttal, befőttel vagy akár friss gyümölccsel fejezze be az étkezést.
1940. szeptember 5. csütörtökre esett. Így aztán ezen a napon nem kellett számolni a földmívelésügyi miniszter mindazon rendeleteivel, amelyek 1940. január elseje után jelentek meg a hústalan napok tartására vonatkozóan. Ezek elrendelték ugyanis, hogy hétfőn és pénteken - majd az év közepétől kedden is - tilos húst árusítani és felszolgálni. Mivel az élet újabb és újabb módosításokat tett szükségessé, október elsején végül átfogó jogszabály látott napvilágot. Ekkortól a Carlton főszakácsának is alább kellett adnia szakmai ambícióit.
"A hústalan napok tartásának újabb szabályozása" című rendelet a bevezetőben leszögezte, hogy "hétfőn, kedden és pénteken húst, húsneműt, szerdán pedig borjúhúst és borjúhúsneműt nyers, elkészített vagy bármely módon tartósított (konzervált) állapotban a fogyasztók részére árusítani vagy forgalomba hozni tilos". Ez a korlátozás természetesen a vendéglőkre, penziókra, kávéházakra, korcsmákra, kávémérésekre és kifőzésekre is vonatkozott, felmentést jelentett viszont alóla az a tény, ha a hústalan nap a Gergely-naptár szerinti vagy nemzeti ünnepre esett. Nem vezettek be ugyanakkor hústalan napokat a magyar királyi honvédségnél, a kórházakban és a gyermeknevelő intézetekben.
Egyszerűnek tűnik, igaz? Az is lett volna, ha a számos paragrafusból álló rendelet nem tartalmazott volna néhány további szabályt is. Például azt, hogy a tilalom nem vonatkozik a lóhúsra, a csirkére, pulykára, gyöngytyúkra és házinyúlra, akárcsak a halra, a zsírra, a szalonnára és tepertőre, a sertésfejre és -lábra, valamint a disznósajtra és a belsőségekre. Hústalan napokon is lehetett árusítani csontot, hurkát, velőt, rakottnyelv-sajtot és szardellás májast, nem kerülhetett viszont az asztalra vadhús, kacsa- vagy libamáj.
Arra külön is felhívták a figyelmet, hogy a vendéglőkben hústalan napokon csak kétféle levest, egyféle előételt, négyféle halételt, kétféle sültet és kétféle tésztát lehet felszolgálni, s hogy csak az egyik halétel készülhet zsír felhasználásával, sőt egynek mindenképp pontynak kell lennie. Eltiltották egyúttal a vendéglátóhelyeket a bő zsírban sülő burgonya és tésztaételek készítésétől, miközben megszabták, hogy a húsos napok egyikén ebéd- és vacsoraidőben az éttermek kötelesek minden más helyett háromféle egytálételt ajánlani a vendégeknek. (Mindezek alól csak az orvosi igazolással bíró diétázók mentesültek: őket viszont a törvényhatóság ellenőrizte.)
A rendelet megszegőit két és fél hónap - háború idején hat hónap - elzárással rendelte büntetni a törvény. Így hát aligha csodálkozhatunk azon, hogy hamarosan újszerű főzési ötletekkel szolgáló háztartási tanácsadók és szakácskönyvek egész sora lepte el a piacot. Ezekből aztán minden háziasszony megtudhatta, hogyan készítsen leveszöldségből kaszinótojást, párolt káposztát zsír nélkül, csontlevest babbal, kelkáposztalevest kolbásszal vagy éppen sajtos libaaprólékot. Az olyan tanácsadók, mint például a Madár Imréné-féle Ízletes hadiételek, szinte tobzódtak az écákban arra nézvést, mi készíthető pontyból, nyúlból és belsőségből. A jelszó csak ennyi volt: "ne csüggedjünk!".
