A versenyképesség az unió fő gondja
- Számos ismert baloldali politikus bírálta a Barroso-bizottságot. A dán Rasmussen és a belga Busquin szerint nincs jövőképe, világos irányvonala. A francia Wurtz állítja: ez az elmúlt 26 év leginkább neoliberális bizottsága - ez nála afféle szitokszó... Szocialista biztosként egyetért-e a kritikákkal?
- Nem tartom megalapozottnak azt a véleményt, hogy ez lenne az elmúlt huszonhat év legliberálisabb bizottsága. Még azt sem, hogy alapvetően liberális bizottság lennénk. Sematikus az olyan megközelítés, miszerint a növekedés, a versenyképesség liberális érték, míg a munkahelyteremtés, a szociális vívmányok vagy a környezet megőrzése szocialista. Ha nem növekszik a gazdaság, akkor nem jönnek létre új munkahelyek, nincs miből pénzelni a szociális vívmányokat és a környezetvédelmet. Mindez igen költséges dolog. Azt sem fogadom el, hogy a Barroso-bizottságnak ne lenne jól körülhatárolható stratégiája. Olyannyira van, hogy még az a szocialista frakció is megszavazta az Európai Parlamentben, amelyben az említett kritikusok közül többen is ülnek, és a tagállamok tanácsa is elfogadta azt. Ez a stratégia a gazdasági fejlődés, a szolidaritás és a biztonság erősítését célozza úgy, hogy közben megőrizze a szociális vívmányokat, és megóvja a természeti környezetet.
Az Európai Parlament a megalakulás óta igen kritikusan viszonyul a bizottsághoz, amit érthetőnek, de mértékében eltúlzottnak tartok. Talán azért alakul ki az érzés, hogy liberálisak vagyunk, mert Európa fő problémáját az alacsony gazdasági növekedésben, a magas munkanélküliségben és a gyenge versenyképességben határoztuk meg. Az alapvető kérdés szerintünk az: képesek vagyunk-e helytállni a világméretű versenyben?
- Új kormányokat sokszor száz nap után értékelnek. Az európai jogalkotás lassúságát tekintve nem korai a bizottságról egyéves mérleget vonni? Saját területét hogyan érintette a három fő uniós intézmény közötti huzavona, melyik javaslatából lehet hamarosan EU-jogszabály?
- Nem korai, bár igazi mérleget csak az ötödik év végén lehet majd vonni. Nemrég megnéztük, mit teljesítettünk a 2005-ös terveinkből. A számszerűség azonban csalóka. Ha ma kérdezik meg tőlem, hány százalékát valósítottam meg az elképzeléseimnek, azt mondom: ötven százalékát. Ha viszont holnap kérdeznék, már 75 százalék lesz a válaszom. A bizottság a jövő héten tárgyalja és fogadhatja el a közösségi vámkódex egyszerűsítésére és korszerűsítésére, valamint az elektronikus vámellenőrzés teljessé tételére vonatkozó javaslatomat. Ezzel a tagállamok vámszolgálatai jobban meg tudnak majd felelni kettős feladatuknak. Az ellenőrzés felgyorsításával elősegítik a törvényes kereskedelmet, a szigorításával pedig útját állják a csempészetnek, a termékhamisításnak, sőt a terrorizmusnak is. Ha a bizottság az év végéig elfogadná a székhelyállam szerinti adózásról szóló előterjesztést, akkor száz százalékról beszélhetnék. Mindez azon múlik, befejezik-e a fordítórészlegen a sztrájkot, mert náluk akadt el a dosszié. A javaslat lényege: a vállalatok az anyavállalatuk bejegyzése szerinti tagállam szabályai szerint számolhassák ki a társasági adó alapját más EU-országokban - addig is, amíg meg nem valósul a társasági nyereségadó számításának egységesítése, ami hosszabb folyamat.
- Kettős területén az adózásé a nagyobbik rész. Már csak azért is, mert itt nagyobb a tagállamok ellenállása. Sőt egyik biztostársa, az ír McCreevy szavaiból úgy tűnik, a testületen belül sincs egyetértés az adóalap kiszámítási módjának egységesítéséről.
- Az ír EU-biztos a bizottság ülésén is bírálta a javaslatot, de az elnök és a többi biztos támogatta azt. A teljes egyetértés a bizottságban szerencsére nem követelmény. Én azzal érveltem, hogy el kell döntenünk: az fontosabb, hogy felvegyük a versenyt az Egyesült Államokkal, Japánnal és Kínával, vagy pedig az, hogy a végsőkig ragaszkodjunk az adószuverenitáshoz, ami egyébként jórészt fikció. Az általános áfakulcsok minimális mértékénél, a csökkentett áfakulcsok lehetséges számánál vagy a jövedéki adók kötelező legkisebb mértékénél már megtörtént az egységesítés. Az egységesítés sem adóteher-növekedést, sem költségvetésibevétel-kiesést nem eredményezne, és nem korlátozná a versenyt. Az üzleti világ egyértelműen támogatja a javaslatomat. A több tagállamban működő vállalatok ugyanis euró-százmilliókat költenek az országonként különböző adóalap-számításból adódó ügyviteli költségekre. A megoldás - amelyre felfigyelt a The Wall Street Journal és több más tekintélyes lap is - az lehet, hogy a megerősített együttműködés intézményét alkalmazva kikerüljük az egyhangú döntés szükségességét. Így mondjuk a javaslattal egyetértő húsz tagállam bevezethetné az egységes számítást, a többi pedig, ha akar, később csatlakozhat.
- Más vonatkozásban melyek a fő javaslatai, újabb egy éven belül miből lehet eredmény?
- Az elmúlt egy év alatt összesen tizenkét előterjesztést tettem, és a bizottság valamennyit elfogadta. Nézzük a négy legfontosabbat. Az első egy adó- és vámpolitikai javaslatcsomag a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a versenyképesség serkentésére. A másik a személygépkocsik adóztatásának bizonyos fokú egységesítése. A regisztrációs díjat fokozatosan beépítenénk a gépjármű üzemben tartásának adójába, így Magyarországon a súlyadóba. A gépkocsivásárlóknak nem egy összegben kellene a regisztrációs adót megfizetniük, hanem éves részletekben. Megszűnne az a mai gyakorlat is, hogy egy külföldön vásárolt és idővel hazahozott gépkocsira a vásárlás helye után Magyarországon is kivetik a regisztrációs adót. A javaslat orvosolná azt a problémát is, hogy a kilenc tagállamban nem is létező, tizenhat tagországban pedig jelentősen különböző összegű regisztrációs adó lehetetlenné teszi az autógyártók számára az egységes belső piac előnyeinek kihasználását. A javaslat szerint 2008-tól az adó 25 százaléka, 2010-től pedig 50 százaléka a gépkocsi szén-dioxid-kibocsátásától függene, ami a környezetbarát járművek gyártását ösztönözné. A javaslat így egyszerre szolgálja a gépkocsivásárlók, az autóipar és a környezetvédelem érdekeit. Ezzel szemben is van azonban ellenállás néhány tagállam részéről, így nem lesz könnyű megszerezni a pénzügyminiszteri tanács jóváhagyását.
A harmadik jelentős előterjesztés a már említett közösségi vámkódex, míg a negyedik a termékhamisítás elleni fellépés stratégiája. Itt a fő veszélyt a komoly egészségi és biztonsági kockázatot hordozó hamis élelmiszerek, gyógyszerek, gyerekjátékok, autó- és repülőgép alkatrészek jelentik. Nemrég ennek kapcsán tárgyaltam Kínában, a hamisított áruk több mint fele onnan származik.
- Hogyan tovább?
- Még az év végéig meg kell oldani a csökkentett áfakulcsok problémáját. Ennek egyik eleme, hogy az új tagállamok a csökkentett kulcsok alkalmazásának egy részére csak átmeneti lehetőséget kaptak, ami 2007-2010 között lejár. Ezt méltánytalannak tartom, mivel a régi tagországok korábban kivívott pozícióik alapján ennél jóval szélesebb körben, ráadásul határidő nélkül alkalmazhatnak csökkentett áfakulcsokat. Remélem, hogy 2005 végéig sikerül tető alá hozni egy megállapodást az új tagállamok átmeneti mentességének több évre szóló meghosszabbításáról. A másik probléma, hogy az év végével lejárnak kilenc régi tagországban az úgynevezett munkaigényes szolgáltatásokra kísérleti jelleggel alkalmazott, csökkentett áfakulcsok. Ha vissza kellene térniük a magasabb általános kulcs alkalmazására, az megdrágítaná a szolgáltatásokat, ami munkahelyek elvesztésével is járhat. Ezt a rendszert tehát meg kellene őrizni, és egyben hozzáférhetővé tenni az új tagállamok számára is.
Jövőre szeretném a pénzügyminiszteri tanácsban elfogadtatni az egyablakos áfarendszert. Ennek lényege, hogy a több tagállamban működő vállalatok saját adóhivataluknál teljesíthetik az áfával kapcsolatos kötelezettségeiket, és az adóhivatalok számolnak el egymás között. Irányelv készül az adócsalás ellen, valamint az EU-tagállamokban működő leányvállalatok veszteségének-nyereségének egységes elszámolásáról, azaz a veszteség tagállamok közötti leírhatóságáról.
- Saját területén kívül milyen témákhoz szólt hozzá aktívan az elmúlt egy évben?
- Az Európai Bizottság negyven ülést tartott, és háromszáz előterjesztést tárgyalt. Körülbelül 130 döntést hoztunk komoly vita után. Minden stratégiai, az EU törekvéseit és kapcsolatrendszerét érintő kérdésben megszólalok. Azt hiszem, ez természetes, hiszen kétszer voltam külügyminiszter, tizenöt évig parlamenti képviselő és hat éven át pártelnök. Az utóbbi időben a 2007-2013-as költségvetéssel kapcsolatos vitákban voltam különösen aktív.
- Négy év múlva, amikor lejár a Barroso-bizottság mandátuma, milyen esetben mondhatják el majd magukról, hogy megfeleltek az európai közvélemény elvárásainak?
- Akkor, ha a kidolgozott és elfogadott javaslataink az Európai Unió egészének érdekeit szolgálják. Valamenynyi tagállamét és állampolgárét. Akkor, ha a döntések az emberek jobb és biztonságosabb életéhez járulnak hozzá, ha meggyorsítják a gazdasági növekedést, segítik a munkahelyteremtést, növelik a versenyképességet, hozzájárulnak a szociális vívmányok megőrzéséhez és a természeti környezet megóvásához. Akkor, ha tevékenységünk eredményeként megnő az EU befolyása a világ, az emberiség sorsának alakulására. Személyesen pedig akkor, ha az unió adó- és vámpolitikája is hozzájárul e célok eléréséhez.
Brüsszel, 2005. november
