Teljesen új építésügyi szabályzat kellene ahhoz, hogy Budapesten is olyan mélygarázsok és parkolóházak épüljenek, amelyeket használ az autósok többsége. A mostaniak ugyanis - összesen csaknem húszezer férőhellyel - nem túl népszerűek, s egyelőre nem is épült be a magyar parkolási kultúrába, mert többségük szűk, rossz helyen vannak a tartóoszlopok, keskenyre szabottak a fordulók és nehéz beállni a kicentizett helyekre. Minderről szemléletesen árulkodnak a fordulókban a falakon húzódó színes csíkok - mindegyiket egy-egy lökhárító hagyta. A kedvezőtlen kialakítás azonban nemcsak a tervezők, hanem az engedélyezési szakhatóságok hibája is, mert nem veszik figyelembe e létesítményeknél a közlekedési funkciókat - mondta lapunknak Szálka Miklós, a Fővárosi Közgyűlés városüzemeltetési bizottságának elnöke, közlekedésmérnök.

Számos külföldi nagyvárosban nemcsak arra figyelnek, hogy ne kövessenek el ilyen alapvető hibákat a tervezés és építés során, hanem arra is, hogy - elsősorban hölgyeknek - néhány szélesebb helyet is kijelöljenek, lehetőleg jól megvilágított helyen, közel az őrbódéhoz, vagy ha ilyen nincs, akkor a kijárathoz, a pénztárhoz. Külön parkolóállásokat alakítanak ki gyerekesek számára is - ilyenből már hazánkban is van elvétve -, amely még a nőinél is szélesebb valamivel, hogy babakocsival is kényelmesen ki lehessen szállni.

Ám önmagában a tárgyi feltételek biztosítása is kevés lenne ahhoz, hogy a magyar autósok "beszokjanak" a fedett parkolókba. Addig ugyanis, amíg a felszínen ennyire rendezetlen a helyzet, legtöbben továbbra is az utcán várakoznak. Inkább kifizetnek egy esetleges büntetést - bár gyakran még ezt is meg lehet úszni -, mint hogy lemenjenek akár egy közeli mélygarázsba. A szakember szerint többek között ez a magyarázat arra is, hogy a fővárosban egyelőre többnyire bevásárlóközpontok, szállodák, irodaépületek alá építenek parkolókat, s alig van tisztán, önállóan várakozási funkcióra készült mélygarázs. A többmilliárdos beruházások megvalósításában elsősorban külföldi befektetőkre kell számítani, ám többségük egyelőre nem látja biztosítottnak a pénze megtérülését, s erre többnyire a felszíni rendszer rendezetlensége a magyarázat. Pedig a főváros közlekedési helyzetén is sokat javítana, ha a várakozó autók nem foglalnák el a helyet a forgalom elől. Ehhez viszont a legfontosabb belvárosi útvonalakon meg kellene szüntetni, vagy minimálisra csökkenteni a felszíni parkolást. Ráadásul ezen a területen egyáltalán nincs rend a fővárosban, három társaság is az utcai helyekből él, időnként követhetetlen káoszt okozva ezzel az autósok körében. Míg a szomszédos Bécsben egyetlen önkormányzati társaság látja el ezt a feladatot, nálunk az egyszerű autósnak felfoghatatlan felségterületekre osztották a fővárost.

Szálka elismeri, hogy a főváros minden pontjára nem lehet mélygarázst vagy parkolóházat építeni, de úgy véli, éppen ezért legalább be kellene tartatni azt az építészeti előírást, amely szerint minden újonnan létesült ingatlanhoz - bevásárlóközponthoz, irodaépülethez vagy lakóházhoz - megfelelő számú parkolót kell biztosítani. Nem hazai újítás, hogy ott, ahol a körülmények nem teszik lehetővé parkolók építését, a kötelezettséget pénzzel is meg lehet váltani az önkormányzatoknál, amelyek a pénzből bővítik a várakozóhelyek számát, valahol a kerület egy másik pontján. Csakhogy Európában nemcsak a megváltás befizetését veszik szigorúan, hanem a befolyt pénz elköltését is szorosan ellenőrzik.

A parkolóházak és mélygarázsok tarifái között nagy a szórás, egy régebbi építésű létesítményben óránként már 150 forintért, máshol viszont hatszázért lehet várakozni. A fedett beállók többsége azonban nem elsősorban az átmenő forgalomból, hanem az állandó bérlők - cégek, környéken élők - egy hónapos vagy egyéves díjaiból él. Van, ahol havonta már 29 ezerért is lehet helyet bérelni, máshol ugyanez 80 ezerre rúghat.