A 17-es utazói megszokhatták: időnként rálóg a sínekre egy-egy autó. Legtöbbször pár perc után előkerül a tulaj. Ha nem, az utasok maguk tolják arrébb az akadályt.

A villamos áll, és csörömpöl. A síneket teljesen lefoglalja egy Toyota. Gazdája sehol, nem siet elő a közértből a hangzavarra, de a teázó egyik asztalától sem pattan föl szabadkozva. A villamosvezető rutinosan intézkedik, hívja a szerveket: a központot, a BKV helyszínelőit, a rendőröket. A türelmetleneknek alternatív útvonalat javasol. Mert egy ideig biztos maradunk, magyarázza.

A ráérősebbek leszállingóznak a járműről, cigarettára gyújtanak, és egymást hergelik.

- Ki az az állat, aki ide parkolt?

- Arra nem gondol ez a barom, hogy mások villamossal közlekednek. Azt hitte, holtvágány?

Kívülről mustrálják a kocsit. Fehér kesztyűs, feketébe öltözött férfi magyaráz:

- Be van horpadva. Elöl is, hátul is. Biztos lopott autó. A tolvaj megijedt, itthagyta, és most menekül.

Akadnak, akik megpróbálják megoldani a problémát. Első javaslat: közös erővel arrébb kéne tolni a kocsit. Persze, nem lehet. Hátul a másik irányból érkezett villamos állja útját, elölről oszlopok.

- Még csak az kéne! Hozzá ne nyúljanak! - érkeznek a rend őrei.

- Akkor maguk tüntessék el innen - rohanják meg őket azonnal az utasok.

- Persze, aztán ha félmillió forintos kár keletkezik benne, majd ki is fizetjük, nem?! - válaszol a huszonéves járőr.

- Akkor hozzák a lopókocsit, szállíttassák el - hangzik a második javaslat.

- A rendőrségnek nincs pénze elszállíttatni. Ha el akarják vitetni, csak tessék, de fizessék is ki - vágja rá a rendőr egyre idegesebben. Tehetetlenül néz körbe.

- Akkor maguk valójában minek vannak itt? - rúg bele ingerülten a Toyota kerekébe egy középkorú nő.

- Kérem a személyi igazolványát! - villan rá máris a rendőr szeme.

A nő nem adja.

- Ne adja - áll mögé a tömeg.

- Bilincsben viszem el - fenyeget az egyenruhás.

A nő már nyújtja is a csuklóját. Arcán felháborodással vegyes büszkeség.

- Tessék, vigyenek!

Odaszól barátnőjének.

- Gyere te is!

De a másik megijed. Nem megy sehova, szabadkozik, neki fontos dolga van.

A fehér kesztyűs férfi győzködi az előállítandó, mindenre elszánt nőt:

- Ne menjen már be az őrsre.

A rendőr viszont komolyan gondolja. Vinné. A fehér kesztyűs tovább szorongatja a nő kabátját.

- Akadályozza a rendőri intézkedést? Magát is előállíttatom! - így a közeg.

Végül a nő csak átadja iratait. A járőr beolvassa az adatokat a központnak. Társa nyugtatgatná az utasokat.

- Csak azért vittük volna be, mert nem akarta igazolni magát.

A hős nőnek cigarettát kínál egy férfi.

- Kiveszi belőle a dohányt, és a hegyesre sodort papírral kinyitja a bilincset - magyarázza neki.

A villamos már 40 perce áll. A BKV helyszínelői fényképeznek, a tömeg egyre szorosabb gyűrűbe fogja a kocsit. Kiderült már, kié az autó - de a rendőrök nem árulják el a tömegnek. Erősítés érkezik. A további rendőrök is nézegetik az autót, majd megállapítják: eredetileg valószínűleg jó helyen parkolt, a padkán, csak a vezető rosszul húzta be a kéziféket, így csúszott a sínekre.

Újabb hosszú percek telnek eseménytelenül. Aztán a rendőrök bejelentik: jön a tulaj. A gyerekét vitte ide, a kórházba.

- Az ilyeneknek mindig van orvos ismerősük. Egy forintért bárki szerez bármilyen igazolást - kel ki magából egy idősebb asszony. Ebben a pillanatban megérkezik az autó tulajdonosa.

- Tudtam, hogy nő - hördül fel valaki a tömegből.

A nő azt se tudja, mit csináljon. Arcán zavar, aggodalom. Sűrűn elnézést kér. Szabadkozik, magyarázkodna, mesélné, hogy mi volt a gyerekkel. Túlordítják.

- Hazudik! Az ilyenek azt hiszik, nekik mindent lehet. Maga rohadék!

A nő nyitná az ajtót, beszállna a kocsiba, vinné az útból, nem érti, hogy került a sínre - ám a rendőrök nem engedik. Előbb az iratait, mondják, nehogy már kereket oldjon.

A kocsi az igazoltatás után végre félreáll. A villamos elindul.

Üresen. Utasokat nem szállít.