..."Két kezdő, legalábbis ezen a pályán fiatalnak mondható és kiválasztását tekintve egyaránt meglepetést keltő miniszterről beszélek, Bozóki Andrásról és Kóka Jánosról. Egyiküket ma sikeres és nagy reményekre jogosító politikuspalántának látom, aki már megcsillantotta e sajátos szakma iránti elhivatottságát, a másikat pedig a személyzeti politika - érdekes: különösen bizonyos területeken - rendszeresen ismétlődő rövidzárlatának, aki minapi kinevezése óta sikeresen amortizálja a civil élete során felhalmozott nem jelentéktelen goodwilljét. Kitalálják, hogy vajon melyik, melyik lehet?...

...Persze igazságtalanság lenne úgy beállítani a dolgokat, mintha a kultúra az elmúlt tizenöt év bármelyik pillanatában sikerágazat lett volna. Mégis érdemes lesz összevetnünk csak az elmúlóban lévő kormányzati ciklus három ágensét ezen a területen. Ha egy-egy szóval kellene jellemeznem Görgey Gábor, Hiller István és Bozóki András tevékenységét, akkor a szégyen, a lendület és a szerencsétlenség jut az eszembe...

...És mégis: Hiller nem hagyott rossz emléket maga után. Inkább olyan miniszterként gondolunk vissza rá, mint aki elkezdett vagy legalábbis el akart kezdeni valamit, akinek ugyan homályos, kissé nehezen felidézhető tervei, de mégis tervei, s hozzájuk lelkes nekibuzdulásai voltak; és ha a politikai játéktér változása nem kényszeríti más pályára, akkor még akár történhetett volna is valami ebben a mindig lesajnált, szegényházi szektorban." - írja a holnap megjelenő Népszabadságban Bodansky György.