Egy fontos igazolvány
A fényképes, dombornyomású bélyegzővel érvényesített igazolvány fölöttébb szigorú okirat volt. A sűrű sorokban nyomtatott "figyelmeztetés" rovatból nemcsak az derült ki, hogy "a fényképet cserélni tilos", hanem az is, hogy az igazolványra ajánlatos nagyon vigyázni. Újat csak "rendkívüli esetben" állított ki az intézet, így aki elveszítette, az a gyógykezelését, táppénzét, szülési segélyét kockáztatta.
Az igazolványban a biztosítottal kapcsolatos minden fontos információnak jutott hely. Külön rubrika szolgált a munkahely megnevezésére és a munkaviszony igazolására, mégpedig havonkénti bontásban. Fel kellett tüntetni a munkakör esetleges változását, a keresőképtelenség első és utolsó napját, a fölvett táppénzt, szülési segélyt, a gyógyfürdői beutalást. Abban a személyes adatok védelmére oly keveset, a biztosító vagyonára viszont annál többet adó korban pontosan elkönyvelték az igénybe vett gyógyüdültetés és a kiutalt gyógy- és segédeszközök értékét; feltüntették a kórházi ápolás időtartamát, sőt az orvos még azt is bejegyezte, milyen gyógyszert írt föl a betegnek és milyen laboratóriumi vizsgálatok elvégzését látta szükségesnek.
Remsey Attila szerencsére - így látszik legalábbis a kis könyvből - makkegészséges fiatalember volt. Így aztán meglehet, nem is látta belülről a MABI kórházát és rendelőintézetét, amely pedig modern felszereléssel szolgálta a magánalkalmazottak gyógyulását. Az intézmény jogelődje 1848-ban jött létre a Hársfa utcában: a Budapesti Kereskedelmi Betegápoló Egyesület kórházát negyven év elteltével a nagykörút kiépítése miatt kellett áthelyezni a Bethlen tér mellé. A Ferenc József Kereskedelmi Kórház mellett 1910-ben nyitották meg a központi rendelőintézetet, hogy aztán 1928-ra, amikor az állam megteremtette a kötelező biztosítás rendszerét, az egész szervezet beolvadjon az Országos Társadalombiztosító Intézet melletti legnagyobb biztosítóba, a MABI-ba.
A kereskedők és magánalkalmazottak gyors gyógyulását hamarosan egy négy utcára néző, hatalmas épülettömb szolgálta a Péterfy Sándor és a Rottenbiller utca között. 1934-ben Hültl Dezső tervei alapján épült fel a rendelőintézet, amelynek tágas, üvegtetővel fedett csarnoka, galériás kiképzése és széles lépcsői jól oldották a betegek óhatatlan szorongását. Öt évre rá újabb szárnyat csatolt hozzá ifjabb Dávid Károly, miközben a kórházépületet is egyre bővítették. Bőven futotta minderre a MABI vagyonából. A biztosítottak jövedelmük három százalékát fizették be a biztosítónak - ideális esetben ennek kétharmadát a munkaadó állta -, de a pénzből ingatlan beruházásokra, sőt hitelkihelyezésre is tellett. Ennél persze többet is lehetett fizetni: a drágább biztosításért bőkezűbb ellátás járt.
Remsey Attila munkaviszonyának fennállását tizenhárom hónapon át igazolta az igazolványban a Hungária Rt. 1949 januárjában aztán megszakad a pecsétek sora. De ezúttal nem a könyvelő, hanem a MABI életében következett be változás: a biztosítót, akárcsak az összes többit - például a Magyar Hajózási Betegségi Biztosító Intézetet, a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézetét vagy a Székesfővárosi Alkalmazottak Segítő Alapját - államosították, és beolvasztották az OTI-ba. Egyszerű, állami kórházzá vált a Péterfy is. Rendelőiben és kórházi szobáiban hamarosan egyetlen magánalkalmazottat sem lehetett találni.
