Az éppen lelkésznek készülő, de főként a geológia iránt szenvedélyesen érdeklődő autodidakta - ahogy régebben hívtuk - Darwin Károly, akkor 22 éves volt, FitzRoy kapitány pedig 23 éves. Öt évig éltek együtt a vitorlás parancsnoki kajütjében. Útjaik később végletesen szétváltak.

FitzRoy kapitány, aki szintén természetbúvár volt, meteorológiai kutatásokat végzett. Szerette volna megoldani a viharok előrejelzését, ami a tengerjáró népeknek elsőrendű fontosságú. A későbbi években telegráffal egybekötött megfigyelőhelyeket létesített és megalapította a brit meteorológiai szolgálatot. Az ő nevéhez fűződik, hogy a Times elkezdett napi időjárás-jelentéseket közölni. 1843 és 1845 között Új-Zéland kormányzója lett. Azért ilyen rövid ideig, mert konfliktusba keveredik az angol telepesekkel, akik embertelenül pusztították az őslakosságot. Eredményes szolgálatáért admirálisi rangra emelkedik. Egyébként a Biblia betű szerinti értelmezésének híve, s akkor már Darwin haragvó ellenfele. 59 évesen öngyilkos lesz, borotvával elmetszi saját torkát.

Darwin élete fölöttébb ismert. Az 1830-as évek végére alapvető elgondolásai az evolúcióról és a természetes kiválasztódásról készek, s bizonyító anyaga együtt. Majd mindezt két évtizedre félreteszi. Közben Angliában nagy viták dúlnak, mert megjelenik névtelenül egy népszerű ismeretterjesztő könyv az evolúció akkor már százéves elméletéről, telis-tele a természetmegfigyelő amatőrök és tudósok halmozódó megfigyeléseivel. Példátlan könyvsiker, égbekiáltó botrány, mindenki olvassa (a XIX. században két magyar kiadása is van). Darwin csöndes, visszahúzódó alkat, tart a botránytól, felesége, családja vallásos érzelmeit se szeretné megsérteni. 1859-ben azonban mégis úgy dönt, nyilvánosságra hozza álláspontját, publikálja A fajok eredetét. A könyv - ezt mindig megemlítik - 1250 példányos első kiadása a megjelenés első napján elkel. A vita még jobban felizzik.

1860-ban az oxfordi Zoológiai Múzeumban vitát szerveznek Darwin könyvéről, de ő szokása szerint távolmarad. A korabeli tudósítások szerint az összejövetelen vagy másfél ezren vettek részt (Ugyan, hogyan értették egymást hangosítás nélkül? - értetlenkedünk ma.) Dr. Wilberforce, Oxford püspöke a vita hevében azt kérdezte T. H. Huxleytől - az egyik Darwin mellett kiálló tudóstól -, hogy nagyapai vagy nagyanyai ágon származik-e a majomtól. Huxley olyformán válaszolt, hogy inkább származna a majomtól, mint egy olyan embertől, aki intellektuális adottságait arra használja, hogy a szerény igazságkeresőket hiteltelenítse és összezúzza. FitzRoy kapitány eközben, két kezével a feje fölött egy hatalmas Bibliát tartva, azt kiáltozta, hogy ő az Írásnak hisz, nem Darwinnak.

Mára az evolúció elmélete a tudományokban egyértelműen elfogadottá vált. A hétköznapok nem ilyen egyértelműek.

Hogy a hit és a tudás nem azonos, nos, ez évezredes, sokágúan értelmezett felismerés. A modern tudománynak ugyan szemernyi szüksége sincs bizonyított magyarázataihoz és azok gyakorlati alkalmazásához egy túlvilági teremtő feltételezésére, de az élet, a halál, a betegség egzisztenciális kérdéseivel szembekerülő ember érthetően biceg, és segítségre van szüksége. A hit és a tudás elhatárolása, szétválasztása sokszor nem sikerül. Mindig vannak istenben hívő, eredményes tudományos kutatók, mint ahogy imponáló intellektuális katedrálisokat építő teológusok is, akiknek e tevékenysége tudományosan is hasznosul. A helyzet mégis az, hogy bizonyos tudások bizonyos hiteket kizárnak, és bizonyos hitek bizonyos tudásokat ellehetetlenítenek. És ez nem megy simán. Indulatokat kelt, és emberi drámák sorozatát okozza.

Most, hogy közeleg, s 2009-ben lesz A fajok eredete első megjelenésének 150. évfordulója, ismét tapasztalhatjuk ezt. Az Egyesült Államokban már most is áll a bál. Két kiadónál is megjelentek Charles Darwin klasszikus írásai, de az iskolaszékektől az állami tankönyvbizottságokon keresztül, a különböző törvényhozásokig elkeseredett küzdelem folyik a "darwinisták" és az úgynevezett "intelligens tervezés" hívei között. Mit sem számít ez utóbbi hívei számára, hogy az evolúció elméletének évszázados vitájában a genetika legújabb eredményei újabb perdöntő érvekkel szolgáltak. Az "intelligens tervezés" (internetes honlapjai végigolvasásához már egy élet kevés lenne) szerint ugyanis az evolúció genetikai szinten formálódott-formálódik egy gondos, nem e világi teremtő által, s a mai bonyolult élet-struktúrák egy transzcendens elme gondoskodó tervezése folytán jöttek létre.

Az indulatok régi keletűek. Az 1925-ös, daytoni (Tennessee állam) majomperben formálisan ugyan elmarasztalták azt a tanárt, aki Darwin evolúciós és természetes kiválasztódási elveit ismertette a középiskolában, de tartalmilag és végeredményben akkor már a tudomány hívei győztek. Csakhogy a biológiai tankönyvekben (például Alabama államban) az érvényben lévő törvény szerint Darwin tanainak bemutatása után oda kellett írni azt is, hogy ez nem egyéb, mint bizonyítatlan hit (unproven belief). A nebuló így aztán hallotta azt is, hogy a majommal közös ősünk van, meg hallotta azt is, hogy a teremtő hét és fél ezer évvel ezelőtt, hat nap alatt, egyszerre alkotta meg világunkat az elszenesedett szerves anyagokkal és a dinoszauruszok csontvázával. Az amerikai legfelsőbb bíróság egy idő után megtiltotta, hogy az állami iskolákban az evolúció tanát a bibliai teremtéstörténettel, mint ellensúllyal, vagy alternatívával együtt oktassák. Az intelligens tervezés elgondolása most tudományos rangú tételként kíván megjelenni. Hívei pedig - hogy kikerüljenek a jogi szorítóból - azért küzdenek, hogy, bár az Isten nevének emlegetése és a Bibliára való hivatkozás nélkül, de tessék az iskolai oktatásban az evolúció mellett az intelligens tervezést is tanítani, hiszen az "egészséges tudomány" (ez most az áltudomány szóval szemben a jó tudomány megnevezése konzervatív körökben) csak alternatívák racionális bemutatásával és megbeszélésével érvényesülhet.

Az idén a november eleji szokásos amerikai szavazáson egy kis pennsylvaniai városban a fejlődéstan és a teremtéstan támogatói közt kibontakozott vitában leszavazták a teremtéstan híveit - e szavazás miatt a város a világhírek közé röppent. Egy ismert televíziós prédikátor erre kijelentette, hogy ez nem más mint Isten elutasítása, s ha majd megint bajok fenyegetnek, akkor tessék Darwinhoz imádkozni. Mondhatnánk, hogy ez már megint olyan amerikai hóbort. Csakhogy nemcsak az amerikai biológusok híresek, világméretű az Egyesült Államok egyéb hatása is. Amerikában eredendően a népi vallásosság nem pusztán egyszerű, és a centralizált egyházi szervezettől ódzkodó, hanem mélyenszántóan biblikus, s az evangéliumok történeteitől áthatott. Ehhez képest Európában a szofisztikált keresztény vallás jóval inkább volt a hierarchizált egyházé, mintsem a minduntalan megtérítendő népé. Erdélyi Zsuzsanna még 1976-ban megjelent, Hegyet hágék, lőtőt lépék című, archaikus imádságokat felgyűjtő műve, a magyar népi vallásosságnak az egy évezrednyi keresztény tanítás alatt is fennmaradt pogány gyöngyszemeit tárta fel. A sok tudománnyal átitatott európai vallásosság, úgy tetszik más jellegű, mint az amerikai, ahol egy országos vizsgálat szerint a megkérdezettek fele azt válaszolja, hogy nem hisz az evolúcióban. Azért mégsem mindegy, hogy a XXI. század elején, a világ eseményeit nagymértékben meghatározó országban oly sokan akasztják szögre a józan eszüket.

"Ha arra gondolok, hogy az ortodoxok milyen vadul támadtak, elég nevetségesnek tűnik, hogy egyszer magam is lelkész akartam lenni" - írta önéletrajzában, mai európai eszünk szerint egy kicsit igazságtalanul Darwin Károly.