Mindig egyszerre volt szerencsés és balszerencsés. Alig tölti be a tizennyolcat, amikor alakulata átáll a cseh partizánokhoz, és bár velük harcolnak a világháború végéig, ez nem hatja meg különösebben az oroszokat: hazafelé menet a pozsonyi hídnál begyűjtik őket. Az embertelen körülmények miatt - mocsarakban dolgoznak - járvány üt ki az uráli táborban, és két hónap alatt elviszi a nyolcszáz magyar hadifogoly felét. Bárdossy György ekkor érzi először, hogy a jóisten kezében van. Megfogadja: ha mindezt túléli, továbbtanul.

A partizánoktól kapott igazolás segítségével iratkozik be az egyetemre. Nagyon divatos akkoriban a geológia, a negyvenes évek végén ugyanis sorra nyílnak a bányák. A Bárdossy név azonban baljósan cseng akkoriban. Közeli rokona, a kivégzett miniszterelnök miatt majdnem kiteszik a szűrét, ám professzora állást szerez neki a magyar-szovjet bauxit-alumínium trösztnél. A napi két óra munka nem csupán fizetést, de védelmet is nyújt.

- Bárdossy úr, maga egy nagy nulla! Kétszáz akadémikusunk van, miért pont maga kell nekik? - ezt már '65-ben kérdezik tőle a személyzeti osztályon, amikor a Sorbonne-ra hívják. Nem szabad elutasítani a meghívást, érvelnek viszont a külügyminisztérium munkatársai, hiszen 1956 óta ez az első invitálás a rangos egyetemtől. Fél évet tölt kint, a később rendszeressé váló kapcsolat pedig oda vezet, hogy a nyolcvanas évek közepén a Francia Geológiai Társaság alelnökévé választják.

Személyesen látta a világ összes bauxitját, meséli. S ez még akkor is igaz, ha az "összes" esetünkben csupán kilencven százalékot jelent, viszont valamenynyi kontinenst és cirka ötven országot. Legélesebben az ausztráliai útra emlékezik, amikor a kontinens északnyugati, félsivatagos részére repítették. Az egész úgy festett, akár egy túlélőshow: negyvenöt fokos forróságban ismerkedett meg az ausztrál kőzettel. Nappal vizes törölközőt csavart a fejére, éjszaka a repülő törzse alatt aludt. Ha akart volna, sem menekülhetett: 250 kilométerre volt az első lakott településtől.

Ezek után a bauxitról szóló két alapművét már gyerekjáték volt megírni. A művek fogadtatását jelzi, hogy a könyveket angolra, oroszra és kínaira is lefordították. Egy cikket is ír az évezred elején, talán a legfontosabbat életében. Maga a Francia Akadémia kéri fel a nemzeti kincsnek számító bauxit felfedezéséről szóló tudományos dolgozatra.

A nyugdíjasévek témaváltozást is hoznak az életébe. Egy rendszerváltás után érkező ártatlan megkeresés a radioaktív hulladékok elhelyezésének problémájára irányítja a figyelmét. Eleinte "lila gőze" sincs a témáról, pár évnyi felkészülés és tapasztalatszerzés után matematikus barátjával, Fodor János professzorral könyvet szentel a földtani kockázatoknak, csöndes forradalmat indítva ezzel el.

Ám, ami talán a legfontosabb: a rohanvást változó idők sem tették morcossá, nem tanították meg vagdalkozni. Derűs, a családjáért élő ember ma is, csak egy kicsit jobban aggódik azért, ami körülveszi. A világ az ő fejében leginkább egy léket kapott, süllyedő hajóra hasonlít, melynek fedélzetén politikusok vitatkoznak ordítva arról, milyen színűre kellene festeni a korlátot. Bár ilyenkor az is lehet érdem, ha valaki csendben marad, Bárdossy György nem akarja megúszni ennyivel. Valakinek a léknél is dolgoznia kell, mondja.

Bárdossy György