Hitelek pengőben, forintban
A jelentés szerint negyvenhat éves, református, nős ember volt, 1930-ban avatták vitézzé, az Amerikai úton lakott, huszonhat éve a Piatnik Nándor és Fiai kártya- és papírárugyár alkalmazottjaként dolgozott - "ez idő szerint mint cégvezető".
Havi jövedelmét körülbelül ezer pengőre tették, ennek egy része saját cégének nyereségéből származott. 1942 szeptemberében nyitott irodát és raktárat a házban, ahol kétszobás, komfortos, főbérleti lakással is bírt, de a raktárt a Bakáts utcába készült áthelyezni. A cég "úgy finom, mint csomagoló papíráru, továbbá játék és díszműáruk, irodafelszerelési cikkek nagybani eladásával" foglalkozott. Raktárkészlete 15- 20 ezer pengő körül mozgott. Egy ügynöknek, egy utazónak, két irodistának és egy altisztnek adott munkát, s miután társával, Kasper Andrással megszakította együttműködését, vitéz Komjáthy egyedül dolgozott: hivatal után, az esti órákban. "A tudakolt mintegy 30.000 P-re taksált tőkével dolgozik, korrekt embernek ismerik, aki megfelelően prosperál és rendben bonyolít. Mérsékelt hitelkeretet nem látnának nála veszélyeztetve".
A Neményi Testvérek Rt. - azaz a csepeli papírgyár - tehát megnyugodhatott. Vitéz Komjáthy remélhetőleg megkapta a hitelt, a Creditreform a neki járó pénzt, az információ pedig nem jutott illetéktelen kezekbe, hiszen az "kizárólag az előfizető diszkrét használatára" szolgált. Így volt ez mind a félszáz, Budapesten akkortájt hiteltudósítással foglalkozó iroda esetében. A cégek - Ács József Batthyány utcai vállalkozásától a Wekerle utcai Viktoria kereskedelmi tudakozóig (cégtulajdonos Simon Ernőné) - kartotékrendszerbe gyűjtötték az adatokat a vállalkozásokról és az üzletemberekről, kivágták az újságok és szaklapok híreit, rögzítették, amit hallottak, aztán előfizetőik kérésére pillanatok alatt előálltak a legfrissebb információkkal. Kikötve persze, hogy "az értesítések helyességéért, késedelemért vagy bárminemű tévedésekért semmi néven nevezhető felelősséget vagy szavatosságot" nem vállalnak.
Bár a tudakozó irodák hangsúlyozottan az üzleti információkra koncentráltak, elkerülhetetlen volt, hogy az adatok közé személyes megjegyzések is bekerüljenek. Nem lehet véletlen, hogy hiteltudósítóként is hirdette magát Janda Miklós dr. magánnyomozó ("megfigyel, informál, nyomoz"), a Károly körúti Bihari hiteltudósító pedig fontosnak tartotta megjegyezni, hogy "speciális információkkal" is szolgál. A Confidentia tudósító kft. még egyértelműbben fogalmazott: "speciális családi és személyi információk". A Creditreform - tulajdonos: Weinberger József - nemzetközi irodaként hirdette magát, és Veritas néven fióküzletet is működtetett.
Aligha tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy úgy egy évvel később leáldozott a hiteltudósítói szakma napja, és néhány esztendőn át recesszió uralta az üzletet. De 1947 októberében a Bank utca 5. alatt működő Magyar Tudakozódó Egylet már ismét hivatása magaslatán állt. Október 23-án Frecot Károly építészmérnök, építőmester hitelképességéről értesítették a Melocco Péter Cementárugyár és Építési Vállalat Részvénytársaságot. Mint írták, nevezett a háború alatt "jó összeköttetései révén főleg a Katonai Kincstár részére dolgozott", de anyagi viszonyai gyengék, s bár "szorgalmas, igyekvő embernek ismerik", kötelezettségeit nehezen teljesíti. A "szóban forgó 30.000 forint hitelre" tehát nem nyújt megfelelő anyagi alapot.
Más kérdés, hogy néhány hónap múlva ennek az egésznek már semmi jelentősége nem volt.
