Lobbiregula
Mindkettő hasonlóképpen szűkíti le a lobbizás fogalmát, és a lobbitevékenység tárgyát. A lobbizást hivatásos, tehát fizetségért végzett, érdekképviseleti tevékenységként határozzák meg, melynek célja a normatív (jogi) szabályozás tartalmának formálása. Ezzel kizárták a törvény által szabályozott területről a lobbizással foglalkozók többségét: a nem hivatásos lobbizókat. Előzetes hatásvizsgálat hiányában nem tudjuk megjósolni, hogy a szakmai, területi és civil szervezetek lobbizó aktivistái mit tesznek majd a jövőben, hiszen nekik nincsen olyan érdekegyeztetési fórumuk, mint a szociális partnerek országos érdekegyeztető tanácsa.
A két dokumentum a lobbizást csak a jogalkotás területén "engedi meg". A lobbisták azonban tudják, hogy tevékenységük az esetek többségében egyedi döntésekre irányul. Heves lobbizás folyik támogatások megszerzéséért, területrendezési döntésekért, privatizációs ügyekben, vagy a közbeszerzési tenderekben szereplő specifikációk meghatározásáért. (A benyújtott pályázatok elbírálása természetesen nem lehet lobbizás tárgya!) És ha figyelembe vesszük azt is, hogy ma már a lobbiakciókat alig lehet megkülönböztetni a közcélú kommunikációs és marketingkampányoktól, akkor azt mondhatjuk, hogy a lobbizás tárgya szinte bármi lehet. És a gyakorlatban ez így is van. Lobbiznak személyi kinevezésekért vagy nemzetközi gazdaságfejlesztési prioritásokért, de közigazgatás-fejlesztési programokért is. Hiszen nem mindegy a tanácsadási piac szereplőinek, hogy a közigazgatásban a szervezetfejlesztési, a minőségügyi, vagy a teljesítmény-menedzsmenti célok kerülnek előtérbe.
A lengyel és a magyar szabályozás szerint a lobbistának regisztráltatnia kell magát, jelezve megbízóját és a képviselni kívánt törekvést. A regisztráció után a lobbistának belépési engedélyeket adnak a látogatni kívánt közintézményekbe. A helytelenül viselkedő lobbista legsúlyosabb büntetése, ha törlik a regisztrációját, és ezzel kizárják a lobbizás lehetőségéből.
A lengyel törvény nem foglalkozik a hivatásos lobbisták iskolai végzettségével, a magyar tervezet viszont egyetemi végzettséget ír elő. Ennek célja az, hogy olyan lobbistákat engedjenek a pályára, akik ismerik a magyar kormányzati rendszer döntési folyamatainak működését, és nem terhelik tudatlanságukkal feleslegesen a döntéselőkészítőket. A szándék helyes, de miért alkalmasabb lobbistának egy elméleti matematikus, mint egy szakirányú főiskolai végzettséggel rendelkező lobbiszakértő? Ezt a szabályozási elemet feltétlenül meg kell változtatni.
A magyar tervezet legfontosabb pozitívuma a lobbisták számára az, hogy a döntéshozók kötelesek legalább egy érdemi meghallgatási lehetőséget felajánlani a szabályosan bejelentkező lobbistáknak. Ezt a lengyel törvény nem garantálja. Ott az illetékes állami intézmény közmeghallgatást tarthat, amelyen a lobbista részt vehet. Ezt a megoldást kínálta fel a 2001-ben benyújtott, de később visszavont hazai lobbitörvény is. A kötelező meghallgatás teremti meg a lobbista szakma gyakorlásának érdemi feltételét, és, ami szintén nagyon fontos: a lobbisták esélyegyenlőségét. Ez pedig nem csak a lobbistának fontos, hanem a döntéshozóknak is, mert így sokkal átfogóbb képet kapnak az őket körülvevő érdektörekvésekről. Tudjuk, hogy az erős és nagy érdekcsoportok szinte automatikusan élvezik a közhatalmi döntéshozók figyelmét, míg a gyengébb és kisebb csoportok többségét soha nem hallgatják meg. Ezek a csoportok kaphatnának (legalább) érdekkifejezési lehetőséget, ha nem zárná ki őket ebből a lehetőségből is azzal, hogy a lobbizás fogalmát a hivatásosok tevékenységére szűkítik. Nyilvánvaló, hogy a gyöngébb csoportoknak nincs pénzük fizetett lobbistákra.
A szabályozás legfontosabb célja a lobbizás nyilvánosságának és átláthatóságának garantálása. Ebben a vonatkozásban a lengyel törvény sokkal meszszebb megy a mi tervezetünknél. A magyar szabályozás szerint a lobbista negyedévenként igen részletes tájékoztatót készít az általa végzett tevékenységről. Ha ezt elmulasztja, akkor törölhetik a regisztrációból. A lengyel szabályozás szerint a lobbista által felkeresett közhatalmi szerv köteles azonnali és részletes tájékoztatót készíteni a megkeresésről, és ezt a hivatalos közlönyben nyilvánosságra hozni! A közhatalmi szervek vezetői kötelesek előírásokat kidolgozni a köztisztviselők számára a lobbistákkal való kapcsolattartás módjáról. És ami külön érdekes: kötelesek a nem hivatásos, nem bejegyzett lobbisták felbukkanásáról is tájékoztatni, akiket pedig súlyos pénzbüntetéssel sújtanak! Szeretném kihangsúlyozni ennek a szabályozásnak a mienkétől eltérő szemléletét. A lengyel szabályozás nem a lobbistát kötelezi a tevékenységéről szóló tájékoztatásra, hanem a közhatalmi szerveket az őket érő befolyásolási kísérletekről! Véleményem szerint ez a helyes irány, mert a közhatalmi szervek felelőssége a társadalomban jelentkező, eltérő érdekek pártatlan kezelése és a közösségi prioritások érvényesítése. Az ő kötelességük az őket érő befolyásolások nyilvánosságra hozatala, saját védelmükben is. A közvélemény gyanakvását csak így tudják eloszlatni, hiszen a lobbista tájékoztatójából nem derül ki, hogy a közhatalmi szerv miként is értelmezte a megkeresést.
A magyar tervezet másként akarja kitisztítani a képet. A közhatalmi szervek és a lobbisták érintkezésének átláthatósága érdekében nem határoz meg szigorúbb intézkedéseket, de védelmük érdekében részletesen felsorolja azokat a közhatalmi szereplőket, akik nem lobbizhatnak. Ezek a parlamenti és önkormányzati képviselők, polgármesterek, köztisztviselők, állami tulajdonú vállalatok és költségvetési szervek képviselői, pártok, köztestületek és közalapítványok, akik részérdekek helyett kötelesek pártatlanul képviselni a közérdekeket. Alkotmányjogi alapon ez világos elhatárolás, hiszen a közhatalmi szféra szereplői nem képviselhetnek részérdekeket saját döntéseikkel kapcsolatban. Ezzel megsemmisülne a pártatlanság, helyét átvenné a társadalmi kohéziót fenyegető zsákmányelv. De mi van akkor, ha mégis lobbiznak olyanok, akiknek ezt a törvény nem engedi meg? A lengyeleknél a közhatalmi szervnek erről azonnal tájékoztatnia kell a nyilvánosságot. Meg merik-e tenni ezt a köztisztviselők és politikai vezetőik? És pártatlanul merik-e megtenni?
A mi törvénytervezetünk ilyen tájékoztatási kötelezettséget elő sem ír. Pedig érdemes lenne garanciákat beépíteni ezen az oldalon is, mert nem csak a szakszerűtlen lobbistától kell megvédeni a közhatalmi intézményeket, hanem a szereptévesztő közhatalmi szereplőktől is.
Vass László
A szerző az Első Magyar Lobbi Szövetség elnöke
