Apró Antal
Kilenc hónappal volt fiatalabb Kádárnál, kilenc évvel Rákosinál. Árvaház, szobafestőség, építőmunkás szakszervezet, már 18 évesen illegális kommunista. Hétszer internálják, kerül fegyházba. 1945-ben a pártközpont szakszervezeti osztályának a vezetője. A pb-nek csak 1946-ban lett a tagja. Az 1948-ban alakuló Szakszervezetek Országos Tanácsának a főtitkára. A szakszervezetnek különleges fontosságot tulajdonító nézetébe, a szindikalizmusba belebukik, de a korra és rá is jellemzően csak két év múlva, 1952-ben váltják le. Építőanyag-ipari miniszter, majd lefokozzák első helyettessé, és pár hónapra kihagyják a párt vezető testületeiből. 1953 végén a Minisztertanács elnökhelyettese. A legkisebb közös többszörös: a miniszterelnök Nagy Imre is elfogadja a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálását végző bizottság vezetőjének, bár Rákosi szájíze szerint folyik a munka. 1956 nyarán a Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) elnöke, október 6-án beszédet mond az ártatlanul kivégzett Rajk László temetésén.
A forradalom első éjszakáján a felkelés leverésére alakított katonai bizottság vezetője Nagy Imre és Kádár egyetértésével, 26-án még építésügyi miniszter is. Páran katonai puccson meditáltak, Apró leplezte le őket. Mégsem tudták hová húz: az elnökség tagja lesz, másnap meg kihagyják az új párt vezetéséből, majd a kormányból is. Az új, ellenforradalmi kormányt összeguberáló szovjetek őt is Szolnokra viszik.
1956. november 4-én tagja lesz a Kádár-kormánynak és a vezető párttestületeknek. Iparügyi miniszter, majd a Minisztertanács elnökhelyettese, sőt a HNF OT elnöke is 1958-ig, amikor Münnich Ferenc miniszterelnök első helyettese lett, utána csak helyettes. 1971-től 1984-ig pedig az Országgyűlésnek, 1976-tól még a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak is elnöke. 1978. január 5-én az amerikai külügyminiszter neki adja át a magyar koronát. 1980-ban kihagyják a pb-ből, 1988-ban a kb-ból is, 1989-ben a független szervezetek visszahívnák a parlamentből, mire lemond 1945 óta létező képviselői mandátumáról. 1994-ben halt meg.
Napjainkban egyesek bűnéül róják fel, hogy tagja volt annak a pb-nek, amelyik Nagy Imre halálos ítéletéről döntött. Ilyen határozat azonban nem volt. Nagy Imre sorsa Moszkvában dőlt el: 1957 márciusában Kádár beleegyezett, hogy Rákosi lenullázása fejében eljárást indítanak Nagy Imre ellen. Ezt 1957. december 21-én a kv-ülésen Apró Antal is jóváhagyta hatvanadmagával. A Nagy Imre-csoport több halálos ítélettel végződő tárgyalása előtt Kádár János azt mondta a pb-ülésen: "Szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak." Ez ellen Apró Antal sem tiltakozott. Nagy Imre és három társa kivégzését az Országgyűlésben a Minisztertanács első elnökhelyetteseként ő jelentette be.
Felelőssége a diktatúra bűneiért beosztásával arányos: ő sosem volt még belügyminiszter-helyettes sem, vagy mondjuk a központi ellenőrző bizottság vezetője. Felelősségét tizenöt évvel a rendszer bukása és tizenegy évvel a halála után kezdték feszegetni. Bűne leginkább a hallgatás, nem a cselekvés.