Lajos bácsi vándordíja

Fekete kartonborítóban jelent meg a Duna Budapesti Evezős Egylet évi jelentése az 1936. évi működéséről. Komor feketeség uralta a belső címlapot is, az első oldalon pedig vastag gyászkeret övezte dr. Tedesco Lajos fényképét. Bár a Duna soraiban aligha lehetett olyan evezős, aki ne értesült volna a hírről, innen mindenki megtudhatta: az egylet elnöke, alapító tagja, a hatvannyolc éves "Lajos bácsi" 1936. november 24-én, tüdőgyulladásban elhunyt.

Érthető, hogy az 1936. évi jelentést elsősorban Tedesco Lajos emlékének szentelte az egyesület. Jutott benne hely az emlék- és gyászbeszédeknek, a néhai elnök élete összefoglalásának. Annak a negyven évnek legelébb, amely a Duna evezőseivel együtt telt. Hiszen Tedesco Lajos, akkor még fiatal ügyvéd, ott volt 1895-ben, amikor az MTK-ban Duna néven önálló szakosztályba tömörültek az evezősport hívei, s a következő évben, amikor felavatták első úszóházukat. 1896-ban segített megvásárolni a Margit hídtól északra, a budai parton lévő telket, ahol fölállították a millenniumi kiállítás egyik pavilonját, amely ekkortól klubházként szolgált.

Adományt gyűjtött és szervezett, a világháború éveiben, amikor a tagok zöme a fronton harcolt, áldozatos munkával tartotta életben a klubot. A működés alapja a tagdíj volt ugyanis. (Meglehetősen komoly összeg: 1936-ban a belépési járulék alsó határát 200 pengőben, a havi tagdíjat 12 pengőben határozták meg.) Nyolcévi kérlelés után, csak 1921-ben vállalta el az elnöki posztot. Szülei halála után a Duna lett a családja is. "Nélküle nem volt sem hosszabb vízi kirándulás, sem jártassági vizsga és ugyancsak ő volt a klubvacsoráknak, társas öszszejöveteleknek, estélyeknek biztos résztvevője és mozgatója" - aki, jegyezte meg az egyik visszaemlékező, áldozatkész elnök lévén, sorra felkérte táncolni a kevésbé kapós hölgyeket.

A klubtagok családtagjaikkal kísérték őt a temetőbe. Sírját virágokkal hintették teli, s "Duna"-földet szórtak a koporsóra. Örökös tiszteletbeli elnökké nevezték ki, új elnököt nem választottak. A gyász hónapjaiban társadalmi összejöveteleket sem tartottak, de kiosztották a legeredményesebb túraevezők számára alapított díjakat. A klub kötelékében tizenöten eveztek húszezer, négyen negyvenezer kilométert. Hatvanezret egyetlen ember: Tedesco Lajos. Az ő aranyplakettjét a díszteremben helyezték el.

December 13-án a tagok rendkívüli közgyűlésre gyűltek össze, hogy méltón megörökítsék elnökük emlékét. Megfogadták, hogy mindenkor az általa megkezdett úton fognak haladni, s hogy amíg az egylet fennáll, minden év augusztus havának első vasárnapját "Lajos bácsi napjának" tekintik. Ilyenkor evezős túrát tartanak, és egy tag beszédben emlékezik meg az örökös tiszteletbeli elnökről. Temetésének évfordulóján megkoszorúzzák a sírját, emlékére pedig vándordíjakat alapítanak.

A Magyar Evezős Szövetség tavaszi regattáján a kezdő, illetve újonc versenyzők számára kiírt öt különböző versenyszámban lehetett küzdeni a vándordíjért. A Duna számára alapított díj viszont a túraevezést népszerűsítette: az a klubtag nyerhette el, aki az adott évben tíz legnagyobb túrája során a legtöbb kilométert tette meg.

Ezután még jött néhány viszonylag nyugodt év. 1942. május 1-jén aztán a kultuszminiszter felfüggesztette a Duna működését. December 31-én a klubot betiltották. Klubházát, hajóit, vagyonát azonnal elkobozta az állam.

www.nol.hu/lelohely

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.