Otthon maradni, vagy otthonba menni

Túl sikeresnek bizonyult egyes helyeken az önkormányzat által meghirdetett lakásért életjáradék rendszer.

A pénzszűkében lévő települések, illetve fővárosi kerületek néhol már kénytelenek várakozólistára tenni az időseket, másutt viszont egyetlen jelentkező sem akad. A piac már a nagytőke fantáziáját is megmozgatta, így alighanem egyre bővülő és mind biztonságosabb kínálatból válogathatnak a nyugdíjasok.

Az öreg fát nem lehet átültetni, miként az idős emberek is nehezen eresztenek gyökeret, ha új helyre kell költözniük. Erre alapoznak a lakásért életjáradékot kínálók, akiknek némi egyszeri juttatás és életfogytig tartó havi apanázs fejében a nyugdíjasok eladhatják a lakásukat, amelyet életük végéig használhatnak. E téren azonban egyelőre szűkebb a kínálat, mint a másik alternatívát jelentő nyugdíjasotthonokból. A nyugdíjasok ráadásul egyelőre kevés olyan jelentkezővel találkoznak, akikben tőkenagyságuk, referenciáik okán jobban megbízhatnak, mint az ismeretlen, leinformálhatatlan vállalkozókban, akik apróhirdetésben keresik az idős lakástulajdonosokat. Utóbbiak között is találni biztonságos partnert, csak nagyobb a rizikó, és alaposabb utánajárást, jó ügyvédet igényel a szerződés, ebben pedig sokszor eleve hátrányból indulnak a lakásukat kényszerűségből felkínálók.

Az eltartási szerződéstől és a nyugdíjasotthontól egyaránt ódzkodó, rokonaik segítségét viszont nélkülözni kénytelen idősek számára az önkormányzattal kötött életjáradéki szerződés az egyik megoldás. A rendszer lényege, hogy a saját lakással rendelkező nyugdíjas ingatlanát egy speciális formában értékesíti: a vevő, vagyis az önkormányzat egyszeri, jellemzően az ingatlan értékének tíz százalékát kitevő összeget fizet, valamint havi életjáradékot biztosít a tulajdonjogért cserébe. Az idős ügyfél élete végéig lakhat otthonában, amire a tranzakciót követően már csak használati joga van, ami nem örökölhető, és tovább nem értékesíthető. Viszont az életjáradék lehetővé teszi, hogy a nyugdíjához társuló rendszeres apanázsból jobban éljen, és a lakására kötött szerződés megvédi attól, hogy esetleg a lakásmaffia áldozatává váljon.

A lakásért önkormányzati életjáradék rendszert hét évvel ezelőtt Budapest XIII. kerületében vezették be. Idén februárig tíz lakást "örökölt meg" az önkormányzat, kilencet már el is adtak, összesen több mint 78 millió forintért. A kerület - a február végéig készült számvetés szerint - 63 nyugdíjassal áll szerződésben, miközben jó néhány potenciális ügyfél várólistára került. A jelentkezők egy részét forrás hiányában, illetve a biztonságos működtetés érdekében már vissza kell utasítani.

Az ilyen üzlettől a finanszírozási hiány miatt eleső jelentkezők most már arra számíthatnak, hogy a vonzó piacon megjelennek olyan magánvállalkozások is, akikben tőkehátterük miatt a nyugdíjasoknak nagyobb bizodalma lehet, mint az újságok apróhirdetéseiben található ismeretlenekben. Az OTP Bank a napokban jelentette be, hogy januártól a 65 éven felülieknek kínál életjáradék-konstrukciót ingatlanjukért cserébe. A magyar piacon már megjelent a Deutsche Bankkal a háttérben a Hild Rt., amely éppen önkormányzati partnereket keres. Gallov Andreától, a társaság üzletfejlesztőjétől megtudtuk: több budapesti kerülettel tárgyalnak a közös konstrukció meghirdetéséről. Az idős emberek ugyanis talán nagyobb bizalommal vannak saját önkormányzatuk iránt, mint egy magáncéggel szemben, a banki háttér viszont majdhogynem korlátlan terjeszkedési lehetőséget biztosíthat. Az érdek tehát kölcsönös, hamarosan kiderül, létrejönnek-e az első megállapodások.

A Hild az idén nyáron kötötte meg az első életjáradékos szerződéseket, év végéig százas nagyságrendű ügyfélkörre számít. A német érdekeltségű cég nem elsőként lépett piacra - egy Honpark nevű vállalkozás például már évek óta működik e területen -, de a Hild által kínált egyösszegű juttatás mértéke, ami a lakás értékének akár a 20 százalékáig is elmehet, előnyt jelenthet számára. A 65 év feletti nyugdíjas ügyfelektől a Hild orvosi igazolást nem kér, csak annyi fontos számára, hogy az ügyfél szellemileg ép legyen (ez kell az önálló, biztonságos szerződéskötéshez). A járadék összegét minden esetben a lakás értéke és a szerződő életkora, vagyis nem az egészségi állapota határozza meg. A fiatalabbak értelemszerűen csekélyebb havi járandóságra számíthatnak, mint a nagyon idősek, akiknek elméletileg rövidebb ideig kell a járadékot folyósítani. Egy hetven év alatt szerződő nyugdíjas azonban még életében hozzájuthat lakása árához, az életjáradékot kínáló cégek, akárcsak a biztosítók, a váratlanul rövid folyósításokból profitálnak elsősorban.

A járadék összegét minden esetben a lakás értéke és a szerződő életkora,vagyis nem az egészségiállapota határozza meg.

Az életjáradék rendszerébe elméletileg nem tartozik bele a gondoskodás, de az önkormányzatok, csakúgy, mint a magántársaságok igyekeznek törődni idős partnereikkel. Ebbe minimum annyi belefér, hogy munkatársaik évente felkeresik őket, de arra is van példa, hogy közösségi klubot, kisebb-nagyobb rendezvényeket szerveznek a nyugdíjasoknak. Fontos ez, hiszen általában magányosan élő idősekről van szó, akikről a családjuk nem tud, vagy nem akar gondoskodni. A járadék, illetve az előleg sokaknak igazi mentőöv, mivel szerény nyugdíjukból többé nem kell a társasházi közös költséget fizetni. A havi pluszpénz, ami a szerződések többségénél 30-40 ezer forint, már lehetővé teszi, hogy biztonságosan éljenek, hiszen nem egy életjáradékosnak megduplázódik a havi bevétele.

Van azonban, akiken még ez sem segít: Csepelen az idén már lenne lehetőség életjáradékos szerződésre, de eddig még senki sem szerződött le az önkormányzattal. Mint Szenteczky István, a helyi vagyonkezelő cég igazgatói tanácsadója mondja, a leginkább rászorulók bérlakásban élnek. A kisnyugdíjasok közül nem kevesen küszködnek jelentős hátralékokkal, miközben a szerződés csak tehermentes ingatlanra születhet. Elképzelhető, hogy idővel Csepelen is beindul a hét fővárosi kerületben már működő járadékos rendszer, bár a Hild ajánlata egyelőre elcsábította a potenciális önkormányzati ügyfeleket.

A fővárosban élő nyugdíjasok forgalomképes lakásai a magántőkét már idecsábították, a vidéken jóval merevebb lakáspiac azonban még nem elég vonzerő a befektetői szférának. Van ugyan egy-két vidéki nagyváros, ahol lehet szerződni, például Székesfehérváron és hamarosan Tatabányán is. Az önkormányzatok számára az életjáradékhoz mindenekelőtt pénzre van szükség, méghozzá hosszú időre leköthetőre. A felszabaduló lakások azonban a mindenütt égetően hiányzó bérlakásállományt gazdagíthatnák, bár ez csak hosszú távon igaz. Az első évtizedekben a rendszert csak táplálni kell, az üres lakásokat ezért eladják, és a befolyó bevételből finanszírozzák az új és a régi ügyfelekkel szemben vállalt kötelezettségek teljesítését. A konstrukciót hét éve működtető Angyalföldön például már körülbelül 150 millió forintos kifizetésnél tartanak az eddig keletkezett 78 milliós bevétellel szemben. Az eredeti elképzelés is módosult, hiszen hajdan lakás-előtakarékossági rendszerrel indultak, ami életképtelennek bizonyult. Az időközben elhunyt életjáradékosok lakásából így egyelőre nem lett se bérlakás, se fiatalok első otthona.

A magánbefektetők megjelenésével a tőkeínség már nem lesz gátja az életjáradék-konstrukciók elterjedésének. Nemsokára talán valódi kínálat alapján dönthetnek a nyugdíjasok arról, hogy idősotthont vagy életjáradékot választanak.

Az egyik legnehezebb döntés a gyakran egy élet munkáját megtestesítõ lakás sorsáról határozni
Az egyik legnehezebb döntés a gyakran egy élet munkáját megtestesítõ lakás sorsáról határozni
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.