A kitolódó várható életkor és az alacsonyabb születési ráták miatt az egész kontinensen egyre sürgetőbb kihívás a nyugdíjrendszerek tartós finanszírozásának megoldása, részben a hosszú távú és kiszámítható változások, részben a költségvetések mai feszültségei miatt. A Világbank friss tanulmánya az Európai Unióhoz tavaly májusban csatlakozott nyolc közép-európai országot - Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot, Szlovákiát, Szlovéniát és a balti államokat - vizsgálja, ám Ciprust és Máltát nem.

A szerzők szerint mind a nyolc ország végrehajtott valamilyen reformot az utóbbi tíz évben. Az átalakítás magában foglalta a nyugdíjkorhatár emelését, a járulék és a járadék szorosabb kapcsolatának megteremtését, valamint a kockázatok megosztását. Az állami, felosztó-kirovó rendszer mellett ma már mindenütt létezik önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás, s néhány országban pedig - Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon és tavaly óta Szlovákiában - működik a második pillér is, amely kötelező a fiatal munkavállalók számára. Ez a rendszer a befizetések által határozza meg a majdani nyugellátás mértékét. Az összegyűlő pénzt magánpénztárak kezelik.

A magyar társadalombiztosításhoz hasonló felosztó-kirovó rendszerek reformja minden vizsgált országban tartalmazta a korhatár emelését, a korai nyugdíjba vonulás nehezítését, a különböző kedvezmények körének szűkítését, valamint a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez ledolgozandó idő növelését. Lengyelország és Lettország ezenkívül áttért az egyéni számlás rendszerre, amely az állami járadékot is a befizetett járulékok mértékéhez közelíti.

A frissen csatlakozó országok között a nyugdíjkorhatár összehasonlítása emiatt igen nehéz, hiszen a változások folyamatosak. Általánosságban a nők hamarabb mehetnek nyugdíjba, mint a férfiak, 54 és 60 életévük között, s egyes országokban figyelembe veszik azt is, hány gyermeket neveltek fel. A férfiak 58 és 65 éves koruk között vonulhatnak nyugalomba. Lengyelországban 60 és 65 év a korhatár, az öszszes többi országban fokozatosan emelkedik. Magyarországon 2009-re emelkedik hatvankét évre a nők nyugdíjkorhatára.

A vegyes rendszerek bevezetését a megtakarítások ösztönzése is indokolta - állapítja meg a Világbank tanulmánya. Ezt a célt szolgálja a járadék és a járulék kapcsolatának szorosabbá válása. De az egyén számára is kedvező, ha több lehetőség közül választhat, s jobban ki tudja számítani, mennyi pénzből gazdálkodhat idősebb korában. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a magánpénztár drágábban működik, miközben a felosztó-kirovó rendszernek el kell látnia a jelenlegi nyugdíjasokat, a járulékai már máshova folynak be. E költségeket csökkenti az a megoldás - mint amilyen a magyar is -, hogy csak a munkakezdők számára kötelező a magánpénztári tagság.

A Világbank úgy látja, hogy a reformok ellenére, uniós összehasonlításban még mindig nagyok a nyugdíjkiadások az össznemzeti termékhez, a GDP-hez mérten. Az EU-8-ak körében továbbra is alacsony a tényleges, átlagos nyugdíjkorhatár. Ennek oka a korábbi munkaerő-gazdálkodásban keresendő, amikor éppen erőltették a korai visszavonulást a növekvő munkanélküliség miatt. De tetemes a kiadás, mert a jövedelemhez képest magas a nyugdíj összege. A nyugdíjbiztosítási alapok a kilencvenes évek közepe óta deficitet tartalmaznak, 1999 és 2004 között minden évben hiányt mutatott a rendszer Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában.

Az elöregedés folyamata azonban még a viszonylag jó pénzügyi helyzetben lévő országokra is nagy terhet rak majd. Egyrészt emelkedik a várható életkor, csökken a születési ráta, s a "Ratkó-nemzedék" hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt. Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Szlovéniában is megkétszereződik a 65 év felettiek száma 2050-ig. Magyarország és a balti államok esetében kisebb a növekedés. Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb munkaképes korú ember tart el egyre több nyugdíjast.

Összegzésként, a Világbank arra a következtetésre jut, hogy a reformok sokat javítottak a helyzeten, de nem eleget. Különösen Csehországra és Szlovéniára várnak nagy feladatok, hiszen itt még nem vezették be a második pillért. További lépés lehet az EU-8 országokban a nyugdíjkorhatár hozzáigazítása a várható életkorhoz, valamint a nyugdíjak inflációs indexálása, azaz elszakítása a béremelkedéstől. Felül kell vizsgálni a rokkantsági nyugdíj intézményét, s érdemes megfontolni a mezőgazdasági dolgozóknak, a bányászoknak és más foglalkozási csoportoknak eddig adott korkedvezményeket. Az államháztartás rendezése, az államadósság mérséklése szintén a rendszerek hosszú távú fenntarthatóságát szolgálná. Végül, a járulék helyett általában az adókból is fedezni lehetne bizonyos nyugdíjakat, ekként valamennyire csökkenteni lehetne a munkáltatók és a munkaadók bérköltségeit.