Hamarosan értékbecslőt küldött a tanácsadó, s a család úgy látta: komoly a vállalkozó szándéka, gyorsan túladhatnak a házon. A szakértő után a gazdagnak mondott vállalkozó is megjelent: a család szerint ugyan öltözéke inkább szegénységről, mintsem jómódról árulkodott, de kételyeiket eloszlatták azzal: sokan akadnak, akik nem kérkednek millióikkal. Alig egy héttel ezután a befektetési tanácsadó és a vállalkozó váratlanul betoppant a családhoz. Mindenáron előszerződést akartak kötni, arra hivatkozva: ez elengedhetetlen a banki hitelkérelemhez. A család aggódva, de végül engedett a kérésnek. Néhány nap múlva azért megkeresték a pénzintézetet, amelynek egyik magas beosztású munkatársa kedvesen, türelmesen megnyugtatta őket: szokásos formaságról van szó, ügyfelük megbízható, remek referenciával rendelkező vállalkozó, nincs okuk aggodalomra. Megkötötték a szerződést, s várták a hétnapos fizetési határidő leteltét.

Eltelt hét nap, a pénz azonban nem érkezett meg a család számlájára. A bank viszont bejegyeztette a jelzálogjogot a ház tulajdoni lapjára.

A család ekkor már kereste a vállalkozót és a tanácsadót, de hiába, soha nem vették fel a telefont. A bank magas beosztású munkatársa viszont megnyugtatta őket, s biztosította arról, hogy hamarosan megkapják az összeget, hiszen már odaítélték a kért hitelt a vevőnek, a késlekedésnek csak technikai okai lehetnek.

A jelzálogjog, a fizetési késlekedés, a vállalkozó és a tanácsadó rejtélyes eltűnése miatt viszont a család már nem tudott megnyugodni. Felkerekedtek és a vállalkozót lakásán, cége székhelyén keresték. Romos, vakolatlan háza láttán azonban nem haboztak tovább: azonnal ügyvédjükhöz mentek, hogy felbontsák az adásvételi szerződést. Tájékoztatták erről a bankárt, és megkérdezték tőle: vajon miként kaphatott százmilliós hitelt, ráadásul csupán előszerződés alapján egy olyan vállalkozó, akinek rendes házra, ruhára sem telik? Erre a vállalkozót addig rendre védő bankár a család szerint azt felelte: ne is keressék többé azt az embert, az egy szélhámos, bontsák fel a szerződést.

A család ügyvédje kérte a földhivatalt, hogy törölje a jelzálogjogot, mivel a vevő hibájából meghiúsult az adásvétel. A hivatal válasza viszont az volt: csak akkor teszik ezt meg, ha a vevő elismeri, hogy nem fizetett határidőre. A "gazdag vállalkozónak" azonban ekkorra már nyoma veszett, így csaknem egy évig tartott, míg a család bebizonyította, hogy valóban nem kapták meg a pénzt határidőre, s elérték, hogy újból kizárólag az ő nevük szerepeljen a tulajdoni lapon.

A család úgy számítja: 2002 novembere - a befektetési tanácsadó megjelenése - óta másfél millió forintot költöttek a házeladás miatti ügyintézés során ügyvédi munkadíjra, telefonszámlára, üzemanyagra, fénymásolásra, nyomtatásra, levelezésre, illetékekre. Sokat veszítettek azzal is, hogy amikor hirdetni kezdték házukat - mivel azt hitték, hogy hamarosan költöznek -, bezárták az alagsorban lévő üzletüket, holott az még ma is hozhatná nekik a pénzt. Fájlalják azt is: 2002 novembere óta viszszalépett az összes érdeklődő, aki ajánlatot tett házuk megvételére.

A család megpróbálta megtalálni a vállalkozót, hátha kártérítést követelhetnének tőle. Amikor viszont megtudták, hogy más ügyben büntetőfeljelentést tettek ellene, cégét pedig felszámolták, felhagytak a kutatással. Azt mondják, naivak voltak - örülhetnek, hogy sikerült megőrizni tulajdonukat, még ha sokba került is ez nekik.