Csengőszóra fölröppenő vadkacsák
Van ugyanis Tereske határában egy horgásztó. Erről a tóról a vadkacsák - most ezerötszázan vannak, de háromezren lesznek nemsokára - csengőszóra indulnak búzát enni a közeli dombtetőre. Miközben nem is sejtik, hogy azért kell nekik a csengőszót és a dombtetőt az eszükbe vésni, mert két hét múlva jönnek az angol, a francia és a német vadászok, akiknek viszont erről a csengős procedúráról fogalmuk sincsen. Ők majd abban a hiszemben veszik célba a vadkacsákat, s durrogtatják lelkesen a fegyvereiket, hogy a dombtető felől az ezernyi vadkacsa azért repül a tó fölé, mert mindig is úgy szokta.
Vagy ha mégis tudják, mi történik vadkacsavadászat előtt, akkor nekem a vadászatról azt kell hinnem, amit nem szeretnék hinni.
Bulejka György halőrnek is meglehet a maga véleménye a dologról, de arról nem beszél. Épp csak elmeséli, hogy három éve rendezte horgásztóvá ezt a vizes területet egy vállalkozó, s noha horgászberkekben már jó a híre, annyi vendég azért még nincs, hogy minden szezonban elárassza a sokaság a partot. A hűvösebb idő beálltával ezért a vadászoké a terep.
Tavaly ötezer vadkacsát szállítottak a tóra. Azok sípszóra voltak betanítva, mentek is szépen a dombtetőre, ahol a vadőr már bontogatta az etetőzsákokat - meséli Bulejka György. Csak annyi baj volt velük, hogy előzőleg fedett helyen nevelték őket, következésképpen nem tudtak repülni. A vadászatig megtanulták - hogy aztán a lövések nyomán sorra potyogjanak a vízbe, ahonnan a három halőr csónakba szedegette valamennyit. A parton pedig ott várt a friss húsra a hűtőkocsi.
Egy ilyen vadászat karácsonyig eltart - az idén is így lesz -, úgyhogy két éve, amikor a befagyott vízre már nem lehetett rámenni a csónakkal, ott maradtak a madártetemek a tavon. A hűtőkocsit átmenetileg a jég helyettesítette.
Miközben mindezeket megbeszéljük, kicsit odébb a kacsák éktelen lármával próbálják sürgetni az etetést, s mennének a dombra csengőszó nélkül is - de azt nem szabad nekik. Vissza kell őket tartani a vadőr és búzászsákjai megérkeztéig.
A fácánok - mint tapasztaljuk - hasonlóképpen át vannak verve. A szomszédos fácántelepről már kiengedték őket, s most tanácstalanul téblábolnak a tó körüli utakon. Nem rebbennek fel a kocsink elől, kissé odébb sétálnak, benéznek hozzánk, épp csak azt nem mondják, hogy jó napot. A magam részéről kikurjantanék, hogy hé, ez nem a szabadság, nektek menekülni kéne, mert jön a szezon, le lesztek lőve, én pedig az ellenség vagyok.
Ehelyett sétálgatok a parton a halőrrel, aki megmutatja a minden komforttal felszerelt büfét, amit egy kisoroszi vállalkozó üzemeltet. Majd elmeséli, hogy évente kétszer nagy horgászünnepet tartanak - szeptemberben volt a legutóbbi -, amit tűzijátékkal zárnak. Ilyenkor kint tolong a falu népe is, mert a horgásztó tulajdonosa lakodalmas zenész, aki zenésztársaival olyan jó hangulatot tud teremteni, hogy mindenki táncra kerekedik. Tereske lakóinak fele a roma kisebbséghez tartozik, közülük sem hiányzik senki ezekről a mulatságokról.
A halőr ehhez szükségesnek látja hozzátenni: náluk nagyon dolgos cigányok laknak. Az aszszonyok közül is vagy harmincan dolgoznak közhasznú munkán, a férfiak pedig a környéken keresnek maguknak állandó elfoglaltságot.
Az etetési idő csúszása miatt folyamatosan méltatlankodó kacsák, a szanaszét tébláboló fácánok közt még megtekintjük a dicsőségtáblát, amelyen azoknak a horgászoknak a fotóit tették közszemlére, akik irigylésre méltó nagyságú halakat fogtak. Van köztük egy gödöllői illetőségű hölgy is, ő hét képen, hét hatalmas ponttyal szerepel.
- Elég sok hölgy is kijár ide - toldja meg Bulejka György a látottakat -, a minap is hárman sátoroztak itt, de nagyon fáztak. Igaz, itt mindig legalább tíz fokkal hűvösebb van, mint a faluban. Aki teheti, sátorozás helyett azt is választhatja, hogy telket vesz a hegyoldalban öt-hatszázezerért. Két hétvégi házat már fel is húztak, a harmadik - egy fogorvosé - még épül.
- Nahát ... - bukik ki belőlünk hirtelen, s magunk sem tudjuk, ezt a befejezetlen kiáltást a fogorvos házának látványa, a hölgyek és a kapitális pontyok vagy a közelgő vadászatról szerzett ismeretek váltják-e ki belőlünk. Egy biztos csak: a víz, s körben a Börzsöny, szép nagyon. Még így is.
