Mindenképp kiigazításokra lenne szükség, már a 2006-os adótörvényekben és a költségvetésben is, természetesen nem csak, de elsősorban lélektani okokból. És nemcsak Brüsszelre figyelve, de a pénzpiacokra is: komolyan fenyeget a forint összeomlása. Csupán egy hisztérikus "szélroham" fuvallata, már néhány nagybefektető kivonulása is a magyar kötvénypiacról 270 forint körüli forintárfolyamot és (ennek következményeként) ismét 10 százalék feletti alapkamatot eredményezhet. Ez pedig az ellenzéknek sem érdeke: alacsonyabb életszínvonallal és nagyon magas kamatokkal kellene átvennie a kormányzást győzelme esetén. Ezért legalább hallgatólagos konszenzus kellene az alábbiakban felvázolt intézkedések bevezetésére, melyeket (törvénymódosítással) már a jövő évi adótörvényeken és (módosító javaslatként) a költségvetésen is át lehetne vezetni. Nem fogadható el, hogy a magyar fiskális politika képviselői imamalomszerűen hajtogatják a magukét, de a tények rendre megcáfolják várakozásaikat. A politikának közbe kell lépnie saját látszólagos érdekei ellenében is. Nem hagyhatják, hogy a Magyar Nemzeti Bank által nagy áldozatok árán reánk kényszerített erős forint semmivé váljon, a nemzeti vagyon és a lakosság megtakarításai leértékelődjenek, devizaadósságaink pedig forintban kifejezve megnőjenek.

A helyzet különösen drámai lesz februárban, amikor a januári hiányadatok megjelennek, és az idénről elhalasztott kifizetések manifesztálódnak. A kormánypártok valódi érdeke az, hogy a keserű pirulát mihamarabb lenyeljék!

Kétféle "csomagot" kellene előkészíteni: egyet arra az esetre, ha a repülőteret sikerül 400 milliárd forint körüli áron eladni, és egyet arra az esetre, ha az eladás meghiúsul. Mert a 400 milliárdos bevétel jelentős stabilizáló tényező lehetne nemcsak a mutatók tizedszázalékainak alakításával, de magával az összeg "tömegével" is. Ezért érthetetlen és teljesen indokolatlan az ellenzék akadékoskodása a reptér ügyében: nekik sem érdekük a pénzügyi összeomlás.

A repülőtér eladása esetén ilyen intézkedésekre gondolok:

- az áfa nem 20, hanem 21 százalékra csökkenne;

- az szja felső kulcsa nem 36, hanem 37 százalékra mérséklődne;

- a cigaretta és az égetett szesz jövedéki adója további 4-5 százalékponttal emelkedne;

- a kis- és középvállalkozások beruházásainak 40 százalékos kamatleírási lehetőségét eltörölnék;

- a kiemelt üdülőterületeken történő "lakásépítéseket" kizárnák az új lakásokra vonatkozó valamennyi kedvezményből;

- a munkavállalóknak - az előzetes tárgyalásokon - megígért adómentes kedvezmények körét szűkítenék;

- az EU-támogatásokhoz adandó állami önrész egy részét hitellé alakítanák;

- az egészségügyi hozzájárulást jövő évre megtartanák.

És így tovább, néhány kis lépéssel, amelyek a hiány mértékét csak néhány tizedszázalékkal csökkentik ugyan, mégis lélektanilag jelentősek, jelzést adnának a pénzvilágnak, s az inflációt is megemelnék egy kicsit a tervezetthez képest, ami némi tartalékot nyújtana az esetleges költségvetési túllépésekre. (Járai Zsigmond tartalékképzési technikája volt ez pénzügyminiszter korában...) Így lenne remény a GDP 4 százaléka körül alakuló hiányra, ami Brüsszelt is megnyugtatná.

Ha a repülőtér eladása meghiúsul, akkor drasztikusabb lépésekre is szükség lehet.

Még valami, amit nekünk, állampolgároknak tudnunk kell: akármit mondanak is a pártok, rögtön a választások után rendezni fogják a gázárakat, ésszerűen, úgy, hogy a legrászorultabb kb. másfél millió háztartás jelentős, akár szezononként húszezer forintos támogatást is kaphat. Továbbá elkerülhetetlenül jön a legalább 10 százalékos kamatadó és a most igen "light"-osra tervezett vagyonadó olyan emelése, szigorítása, aminek révén az adó eléri majd a lakosság felső 15-20 százalékát - legalább.

A szerző mérnök-közgazdász