Asszonyok fehérben
Az 50 ezer euróval járó díjat - amelyet az egykori neves szovjet ellenzékiről, Andrej Szaharovról neveztek el - az EP decemberi ülésszakán adják át, ám nagy kérdés, hogy az Asszonyok fehérben tagjai elutazhatnak-e Kubából a strasbourgi díjátadásra.
Az európai képviselők már 2002-ben is Szaharov-díjjal honoráltak egy kubai ellenzékit, Oswaldo Payát, aki aláírásgyűjtést szervezett a szólás- és gyülekezési szabadságot szorgalmazó Varela-tervhez. Most a díjjal ismét Kubára irányították a figyelmet: a 2003 tavaszán elítélt 75 ellenzéki értelmiségi, köztük újságírók, közgazdászok sorsára. A hosszú börtönbüntetésüket töltő politikai foglyok hozzátartozói, elsősorban a feleségek ugyanis minden vasárnap fehér ruhába öltözve, békés tüntetéssel felérő megmozdulást tartanak. A kubai hatóságok, illetve a forradalmat védelmező "önkéntesek" gyakorta megzavarják az asszonyok találkozóit.
2003-ban, a politikai pereket követően az Európai Unió a Kubával fenntartott kapcsolatok korlátozásáról döntött, s az uniós államok követségein rendezett nemzeti ünnepekre meghívták a karibi szigetországi ellenzékieket, így az Asszonyok fehérben csoport tagjait is. A hivatalos Havanna válaszul bojkottálta a követségeket. Az EU később meggondolta magát, s szüneteltette az ellenzékiek meghívását a nemzeti ünnepi fogadásokra. Ehhez hozzájárult az is, hogy a kubai hatóságok "egészségügyi megfontolásból" elengedtek 14 bebörtönzött ellenzékit. Ennek immár majd egy éve, ám időközben Kubában ismét keményedett a fellépés, szaporodtak az utcai mozgósítások az ellenforradalmároknak minősített ellenzékiekkel szemben.
Az Európai Parlament a Szaharov-díj odaítélésével alighanem érzékeltetni kívánta azt is, hogy nem ért egyet az unió külügyminisztereivel, akik "lazítottak" a Havannának szóló figyelmeztetésen. A díjnak egyébként aligha lesz visszhangja az ellenőrzött kubai sajtóban, amíg Fidel Castro államfő bele nem szövi majd valamelyik beszédébe "a belpolitikába való külföldi beavatkozás" újabb példájaként. A 78 éves Castro egyébként a közelmúltban közölte, hogy Kuba nem szorul rá az EU segélyeire. Hugo Chávez olajgazdag Venezuelájával való szoros együttműködés, illetve a balra tolódó latin-amerikai politikai panoráma közepette Castro úgy érezheti, hogy már nincs annyira szüksége az EU "kiegyensúlyozó szerepére" a washingtoni fenyegetéssel szemben, mint akár csak néhány évvel ezelőtt.
Kuba budapesti nagykövete, Sonia Diaz Llera a napokban újságírókkal találkozva megkerülte a választ, hogy miként alakul a viszony az EU-val. Helyette arra utalt, hogy a Madridban tartott ibér-amerikai csúcson (Castro távollétében) 17 államfő külön nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államok Kuba elleni blokádját. November elején esedékes az ENSZ-ben a szavazás ugyanerről a kérdésről: tavaly 179 állam, köztük az EU tagjai is, az embargó ellen foglaltak állást, az Egyesült Államok mellett csak Izrael és a Marshall-szigetek voksolt. A havannai számítások szerint az 1962 óta érvényben lévő blokád miatt Kuba 82 milliárd dollárt veszített. Castro alapvetően ezzel indokolja az ellátási nehézségeket, miként a folytatódó amerikai fenyegetéssel magyarázza a rendszer védekezését a fellazítással, az ellenzéki tevékenységgel szemben.
A Szaharov-díj idei odaítélése viszont azt jelzi, hogy az EP nem lát ilyen közvetlen összefüggést az (egyébként általa is bírált) amerikai embargó és Kuba (ugyancsak bírált) emberi jogi gyakorlata között.
