A szervezetnek az a neve, hogy Adózók Érdekvédelmi Szövetsége. Az idén jött létre, és az alakuló ülésén Orbán Viktor fideszes pártelnök is felszólalt ugyan, de csak azért, mert meghívták. Az is csak véletlen, hogy a szervezet elnöke egy személyben az egyik polgári körnek a vezetője, több jobboldali tüntetés szervezője. Az pedig már tényleg a véletlenek netovábbja, hogy ez a makulátlan civil szervezet olyan kiadványt terjeszt egymillió (ühüm: egymillió) példányban, amely az első betűtől az utolsóig a baloldali-liberális kormányt szapulja, címoldalon Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel.

Amikor egy országban túlburjánzanak a véletlenek, akkor némi idő elteltével hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy a kivételek alkotják a szabályokat, a véletlenek a törvényszerűségeket. Sehogyan se jó ez így.

Nem gondolom, hogy egy pártnak kellene civil mozgalmat szerveznie, és nem gondolom, hogy egy civil mozgalomnak csatlakoznia kellene bármely párt segédszárnyához. Nem tetszett, hogy a legutóbbi választási kampányban a szocialista párt mindenféle civil szerveződést gyűjtött maga köré. Végképp nem tetszett, hogy a választásokon elbukó - a kudarcba kis híján belebetegedő - Orbán Viktor polgári körök létrehozására szólított fel.

De ez legalább tiszta helyzet volt, tudni lehetett, ki hova tartozik. Amit viszont az Adózók Érdekvédelmi Szövetsége és a hozzá hasonló álcázott kampánycsoportok művelnek: gusztustalan. Pártkötődéseiket titkolva szabadnak hazudják magukat.

A szánalmas az, hogy rendre lelepleződnek, ezzel viszont nem csupán a sunyi módon szolgált pártot égetik - az kit érdekel? -, hanem a valódi civil szervezeteket is lejáratják. Azokat, amelyek kényesen ügyelnek arra, hogy távol legyenek az összes politikai erő vonzásától.

Más kérdés, hogy ebből a fajtából még mindig nagyon kevés van Magyarországon. Ahogyan a politikusok is szeretnék a saját érdekükben felhasználni a civil szervezeteket, úgy a civil szervezetek jelentős része is a politikusoktól várja a kiteljesedést.

Az elmúlt tíz-tizenöt évben sok olyan - a meghívó szerint "civil" - konferencián jártam, amelynek legfontosabb célja szemmel láthatóan az volt, hogy a rendezvényt támogató kormány jeles képviselői minél több szereplési lehetőséghez jussanak. Lehangoló, ha egy civilek számára tartott tanácskozáson órákat kell várni, amíg a miniszterek és a különböző rendű-rangú politikusok után végre egy kellőképpen megbízható társadalmi szervezet szónoka is szót kap. Ha pedig szót kap, sokszor abban sincs köszönet... A múltkor nem akartam hinni a fülemnek: egy ilyen szédületesen izgalmas konferencián valaki azt kezdte bizonygatni, hogy a pártok tulajdonképpen, ha úgy nézzük, lényegüket tekintve civil szervezetek.

Még csak ki se fütyülték.