Vajon megalapozza-e a bizalmunkat, ha Kiskunhalason a kórház ügyvezetője azt hangsúlyozza, a privatizáció után az egészségbiztosítótól származó pénz útja már nem tartozik az üvegzsebtörvény hatálya alá? A kérdés mögött az a gondolatmenet van, hogy a kórházat működtető kiemelten közhasznú társaság magánbefektető tulajdonába került, része egy cégcsoportnak, amelynek tagjai egymás között a döntéshozók elhatározása szerint osztják meg a munkát. Semmilyen törvény nem jogosít fel kívülállót arra, hogy valamiféle közérdek nevében beletekintsen, melyik cég vesz föl hitelt, milyen feltételekkel adja át azt a másik cégnek, melyik vásárol műszereket, mennyiért bérelteti azokat a kórházat működtető kht.-val. Ebben a konstrukcióban - a működtető cég ügyvezetője szerint - értelmetlen fölvetni olyan kérdéseket, hogy a magánbefektető befektetett-e egyetlen vasat is a saját tőkéjéből. Értelmetlen azon morfondírozni, hogy a kórház kht. kapott 630 millió forint hitelt, és ennek fedezete az egész éves, 3,6 milliárd forintnyi betegellátási bevétel. Különben is - miként a befektető képviselője mondja - a milliárdos nagyságrend csupán banki túlbiztosítás.

A halasi hitelt a CIB Bank adta - gondolom, nem csak a HospInvest tulajdonosai esetében mond le ilyen könnyen a "túlbiztosításról".

Halason a kórház kht. hiteléből a befektető másik cége vásárol műszereket, és a kórház kht. tőle bérli azokat. Ha az önkormányzat - valami ok miatt - felbontaná a működtetővel a szerződést, megkapná ezeket a műszereket? Menedzsmentdíj címén havi tízmillió forintot vesznek ki a kórház kht.-ből - anélkül, hogy pontosan tudni lehetne, mit nyújt ezért a befektető. Azt sem tudni, mi mennyibe kerül. A hitelügylet miatt hatósági segítséget kérő Mamlecz Benőné pénzügyi osztályvezető, akit rendkívüli felmondással elbocsátottak állásából, más számot tud a beruházás értékéről, mint Füzes Attila gazdasági főigazgató. Melyiküknek higgyünk? A szakszervezeti elnök szerint hetven dolgozót bocsátottak el a privatizáció óta, Füzes szerint harmincat. Ki mond igazat? A kiskunhalasi önkormányzat rendkívüli ülésén - a hitellel, egy részének továbbadásával, az abból vásárolt műszerek bérlésével bonyolulttá tett konstrukcióval kapcsolatban az hangzott el: mindez pénzügyi technika - emiatt hatékonyabb a privatizált működtetés. Azt már én teszem hozzá: ez a pénzügytechnika valamiért csak az üzleti és banktitok védte bensőséges homályban működik.

Mindenesetre a kiskunhalasi önkormányzat bízik a befektetőkben, bár a város képviselőjét meg sem hívták a kht. közgyűlésére, ahol döntöttek a hitelfelvételről - holott végső soron a városé a betegellátási kötelezettség. Az OEP is bízik bennük, azért hitték el olyan készségesen - igaz, amikor már nyilvánosságra került az ügy -, hogy ez csak túlbiztosítás, tulajdonképpen nincs rá tovább szükség. Nyilván növeli a bizalmat az a hatékony érdekeltségi rendszer is, amelynek keretében a dolgozók egy részét egy hónapos szerződéssel, az állásuk elvesztésétől való félelemmel ösztönzik jobb munkára, az ügyvezetőket pedig úgy, hogy három ápolónő havi fizetését költi a kórház csak a szolgálati kocsijuk fenntartására.

Mamlecznét, aki pénzügyi osztályvezetőként még átlátta az új rendszert, és azért tett bejelentést a hatóságoknál, mert attól félt, hogy nagyon ráfizet a város, azonnal elbocsátották állásából - üzenet ez mindenkinek, aki azt hiszi, hogy a köznek köze van a kiemelten közhasznú társaságok pénzügyeihez.

Ha ilyen a kórház-privatizáció halasi modellje, mi, járulékfizetők mi jót várhatunk attól, hogy egyszer majd minden kórház így működik?