Lélekharang és síp
A forradalmat szimbolizáló lyukas zászlókat, mécseseket, koplyafákat kerülgető politikusok pártjuk egyik legitimációs "bázisán" szónokoltak - külön-külön. Az ötvenhatos szervezetek képviselői mellett számos rangos politikus, köztük Boross Péter MDF-es exkormányfő, Mádl Ferenc volt és Sólyom László jelenlegi államfő és családtagjaik koszorúztak a parcelláknál, az ismeretlen halottak, illetve Mansfeld Péter sírjánál, a kopjafáknál, majd megkongatták a lélekharangot. Boross Péter arról beszélt, hogy október huszonharmadika az ezeréves magyar szabadságvágy megnyilatkozása volt - miután meggyalázták a nemzet önbecsülését, sok ember életét elvették a forradalmat megelőző évtizedben. A nemzet ilyen mélypontról is "képes volt felemelni a fejét", mondta Boross, indoklásképpen az ezeréves Szent István-i parancsot, a "megmaradni mindenáron és magyarnak megmaradni" parancsát említve.
A délelőtt folyamán a liberális párt és az Új Generáció több tucat képviselője is lerótta kegyeletét, előttük Halda Alíz volt SZDSZ-es képviselő beszélt, akinek a férjét a forradalom után kivégezték. Ő arról szólt: óvni kell ötvenhat emlékét, ami a hazugság és a megaláztatás ellen szólt. Kuncze Gábor pártelnök a megemlékezésen azt hangsúlyozta ki, hogy a liberális párt mély meggyőződéssel vallja ötvenhat örökségét, politikai eszméit, legfőképpen azt, hogy "a polgárok számára nincs fontosabb, mint a szabadság kivívása és megőrzése". - Szánalmas próbálkozás 2005-ben újravívni 1956 csatáit, ám ha a két korszakot összevetjük, ötvenhat forradalmárai az életüket kockáztatták, mi pedig csak időt veszíthetünk, amivel utódainknak okozunk kárt, mondta Kuncze Gábor.
A csata az idén elmaradt (nem dobálták meg és nem fütyülték ki a liberális megemlékezőket), ám a hagyományok ápolásáról azért egy mentés, kokárdás, nemeztarsolyos férfi igyekezett gondoskodni: Kuncze beszéde után elővette sípját, és megfújta. De csak egyszer.