Megnéztük. A Népszabadság 1970. október 23-án valóban egyetlen sort sem ír a(z) (ellen)forradalomról. Közöl vezércikket a munkaerő-vándorlásról, a kommunista és munkáspártok találkozójáról, a Minisztertanács nyugdíjemelésről szóló határozatáról, a Nixon-Gromikó tárgyalásról. És a harmadik oldalon közread egy MTI-közleményt arról, hogy Moszkvában ülésezett a KGST végrehajtó bizottsága, amelyen nyolcadmagával (a többi ország képviselőivel) - jelen volt Apró Antal, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese is. De egyetlen sort sem ír arról, hogy Apró hazajött. Bár nyílván azt tette, mert megjelent ez is. Másnap.

Pokorni Zoltán is azt tette, ami a dolga: hogy az ünnepen oszlassa "a kölcsönös gyanakvás és félelem" árnyékát, előkaparta Apró Antalt, hogy hallgatói frenetikus asszociációs láncon eljuthassanak Gyurcsány Ferenchez, akinek felesége - bizony-bizony - nem más, mint Apró unokája. Elegáns. Mindjárt nő vele a bizalom, az összefogás. És az egyetértés is.

Sajnos, a "célra tarts!" módszere Rogán Antal ünnepi beszédében is viszszaköszön. Joggal emeli ki: 1956 legalább annyira baloldali, mint jobboldali, de hamar eljut 1988 novemberéig, a híres-hírhedt sportcsarnoki MSZMP-rendezvényig, ahol Grósz Károly a "fehérterror veszélyére" figyelmeztetett. Az elnökségben - szerinte - többek között helyet foglalt Gyurcsány Ferenc, a KISZ KB titkára is. Gyurcsány azonban nem volt ott. És csak 1989 januárjában lett a KISZ KB titkára.

A Fidesz - mint hirdetik - csak 90 nappal a választások előtt kezdi a kampányt. Ez tehát még csak a bemelegítés.