Fantomházak nagy haszonnal
Az ápolt, húszas évei vége felé járó hölgy azt kéri, szólítsam Évának. Második gyermekük megszületésekor építési telket kapott ajándékba a nagyszüleitől - meséli. Még meg sem száradt a pecsét a tulajdoni lapon, egy építési vállalkozó jelent meg náluk - nem derült ki, honnan tudta meg a címüket -, és azt kérdezte: mit szándékoznak tenni az ingatlanukkal. Amikor megtudta, hogy a két gyerek után még nem vették igénybe a lakásépítési kedvezményt, felajánlotta, hogy segít. Elintéz minden papírt, "kijárja" az OTP-t, a szakhatósági engedélyeket, pénzt se kér az építkezéshez, kihozza az egészet a szocpolból. Csak írjanak alá minden iratot, amit majd hoz.
Éváék gyanakvását eloszlatta a vállalkozó jó híre. Maradék kételyük is megszűnt szerződéskötéskor, látták a vállalkozó bennfentességét a bankban, és az is biztató volt, hogy velük együtt még négy-öt leendő lakástulajdonos írta alá a papírokat. Az építkezés beindult, a falakat gyorsan felhúzták, a tető is a helyére került.
Ekkor a vállalkozó ismét szólt Évának, találkozzanak a pénzintézet előtt. Most számlákat kapott a vállalkozótól, meg se nézte, mi áll bennük, csak beadta a megfelelő ablaknál. Az, hogy nem volt minden rendben ezekkel a számlákkal, csak a bíróságon derült ki.
- Nem gondoltam, hogy bűnöző leszek, csak azért, mert megbíztam egy közismert vállalkozóban, akit kézről kézre adtak az építtetők - mondja Éva. - A bíróság mindannyiunkat elítélte jelentős kárt okozó, bűnszövetségben, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt. Másfél év, három évre felfüggesztett börtönt kaptam.
Évának nem volt védője, kirendelt ügyvédet sem kért, anynyira biztos volt ártatlanságában. Pedig jogilag bűncselekményt követett el, hiszen, mint kiderült, fiktív számlákat írt alá. Hiába bizonygatta jóhiszeműségét, hiába érvelt azzal, hogy a pénzt a vállalkozó vette fel.
Éva története valójában kivétel lehet a "szocpolüzletben". A lakástámogatást ugyanis legtöbbször egy összefonódó érdeklánc nyeri el, melynek tagjai - az építtetőtől a vállalkozón át a jóváhagyó hivatalnokokig - mind leveszik a maguk hasznát.
- Íme, a recept: végy egy ismerőst a pénzintézetnél, aki az érdeklődő ügyfeleket a vállalkozóhoz küldi, majd a szerződéseket intézi, befogadja a számlát, odafigyel a kifizetésekre, elintézi a szemlézést, végigviszi a banki részt - magyarázza már Ferenc, aki egy bírósági ítélettel a háta mögött rutinos "szocpolozónak" számít. - Kell még egy ember az önkormányzatnál a gördülékeny ügyintézéshez, építtető pedig mindig akad. A szocpolra jogosultak kedvezményeit úgy adják-veszik, mint a tojást a piacon.
Ferenc szerint ezekben a történetekben leginkább a vállalkozó jár jól. Előfordul, hogy a felépült házban nem is az lakik majd, akinek a nevén a szocpol szerepel. Technikailag ez számtalan módon megoldható, például kölcsönszerződésekkel, vagy egyszerűen "félrenéznek" a földhivatalban, és rávezetik a tulajdoni lapra a kívánt változást. Ilyenkor a lakóépületek megfelelő minőségben készülnek el.
- Mindig azt tisztázzuk először, hogy lakni akarnak-e a házban vagy csak a pénzt szeretnék "kisikálni" - világosít fel Zoltán, aki kőművesmester, és sokáig Ferenc üzlettársa volt. - Ha be akarnak költözni, akkor bőkezűbben bánunk az anyaggal. Az alapon viszont itt is tudunk spórolni, keskenyebbre és kevésbé mélyre készítjük, mint az előírás. Vas nem megy bele, bírni fogja így is egy darabig. Ha a szocpolos pénz kimentése a cél, a falak olcsó téglából épülnek. Igaz, így nem lesz megfelelő a ház hőszigetelése, de a pucolástól az úgysem látszik, fűtés meg egyébként sem lenne, mert a szemle után a béléscsövet elviszik a kéményből a kazánnal együtt. Ez lesz a sorsa a csatornafedélnek, a villanyóra dobozának, és mindennek, ami nélkülözhető.
Az, hogy meddig folytatódik az épület visszacsupaszítása, a megrendelőtől függ. Ha használni akarják a házat, akkor cement is kerül a vakolatba, ha nem, marad a mész, a víz és a homok, de van, aki "szárazon" is rakja. A vakolásnál azonban figyelni kell az időpontra a szemle miatt, mert harmadnapra lehullik az egész.
- A szemle idején lakhatónak tűnik a ház - mondja Zoltán -, utána viszont néhány óra alatt akár teljesen szétszedhető. Amikor a pénzt a bank kifizette, az építési vállalkozó emberei lebontják a házat, az alapanyagokból pedig, olykor csak egy utcával odébb, újabb házat kezdenek el felépíteni, amihez aztán új néven, új kedvezményt igényelnek.
- Kezdetben még a nyomozás megindítása is nehézségekbe ütközött, mert hiányzott a bűncselekmény megállapításához szükséges károsult - mondja az egyik alföldi település neve elhallgatását kérő rendőrkapitánya. - Hiába leveleztünk, sem az állami szerveknek, sem az önkormányzatnak, sem a pénzintézetnek nem hiányzott az összeg, ami jogtalanul jutott az építési vállalkozókhoz. Ráadásul - sértett híján - nem volt feljelentő sem, csak a szomszédok, ellenlábasok "jóindulatán" múlt, hogy egy-egy ügy a tudomásunkra jutott. Kiderült, hogy nem is egyedi esetekkel állunk szemben, hanem egy jól szervezett "iparág" nyomára bukkantunk, amely az állami kasszát fosztogatja.
Éva ügyében még nem született jogerős ítélet. A házát kénytelen volt saját költségén, maga befejezni, mivel a vállalkozó időközben börtönbe került. A fiatal nő ellen polgári peres eljárást indított a pénzintézet is - kamatostul kérve vissza a kifizetett összeget. Ez jelenleg három és fél millió forintot tesz ki.
