- Krisztián, Krisztián, a nagynénikéd ne sírasson, már megint nem készítetted el a házi feladatot.

- A tanár úr téved ez egyszer. Én ugyanis kivételesen elkészítettem a házi feladatot.

- Hol van, Krisztián?

- A laptopomban, tanár úr.

- És miért nem printelted ki?

- Mert a printer nem ott van, ahol a laptop.

- És miért nem hoztad el flopin?

- Mert nem tudtam, hogy nem lesz nálam a laptop.

- Hát hol a laptop? Miért nincsen itt?

- Hát ez az, tanár úr, ez az. Ez a bökkenő. Hogy ugyanis otthon.

- Otthon felejtetted?

- Dehogy felejtettem én azt otthon. Én nem voltam két napja otthon. Vagy három. Mi van ma? Péntek?

- Igen, péntek.

- Kedden hazamentem, gyorsan elkészítettem több napra előre a házi feladatokat. Bele a gépbe, sejtettem ugyanis, hogy zűrzavaros idők következnek. Aznap otthon aludtam, pontosabban a papámnál, és annak új feleségénél, és annak az első házasságából való mostohalányánál. Szegénynek ugyanis meghalt az édesanyja.

- Az édesapja viszont elvált a második, a mostohaanyjától, ha jól veszem ki...

- Nagyon jól tetszik kivenni, tanár úr. Elvált, mert a nő... el... jóba lett az apámmal. Akivel most boldogan élnek. Meg a kislánnyal, Esztivel.

- Aki tehát a mostohaanyjával maradt, nem az édesapjával.

- Pontosan, tanár úr. Ötös. Így élünk most négyecskén. Az én otthonomban. Ami egyébként anyám nagyszüleié volt. És ahonnan szerdán elindultam az iskolába. Hónom alatt a laptopom. Benne vagy három dolgozat. Pontosabban az Eszti laptopja volt az, amit kölcsönadott.

- Miért, hol van a tied? Múlt héten még volt egy saját laptopod.

- Igen, tanár úr, de azt kölcsönkérte a mamám. Akihez mentem is délután aztán haza.

- Az Eszti laptopjával.

- Pontosan, tanár úr. Meg a tornacuccommal. Mert Sárossy tanár úr azt mondta, hogy olyan penetráns szaga van már, mint egy kihányt pálpusztai sajtnak.

- Sárossy kollégát mindig is becsültem szabatos fogalmazásáért.

- Szerdán tehát a mamámnál aludtam. A pótotthonomban. A mamám egyébként nem is volt otthon. Pótotthon. Ő tréningen volt a Mátrában. Megjegyzem, a mamám barátja, Pali, nagyon nem szereti a tréningeket. Mert hogy ők is egy tréningen ismerkedtek meg. Mindegy, ez legyen az ő bajuk. Lényeg az, a házi dolgozat szempontjából, tanár úr, hogy csak a mamám barátja, Pali volt otthon, nekem pótotthon, de neki nem, mert azt a lakást tényleg ő vette. Az előző feleségének. Akit aztán kifizetett. Mert annak az új embere nagyon szép lakással bírt. Viszont Pali, a mi Palink, ő nem szokott mosni. Úgyhogy elvitte a tornacuccomat a volt feleségéhez, a szép lakásba, úgyis rá kellett néznie a gyerekre. Na most, harmadnap, csütörtök este viszont a barátnőmnél háltam, ha már annyira érdeklődik a tanár úr...

- Én eredetileg csak a dolgozatod iránt voltam olyan bátor...

- Hát éppen arról beszélek. Dolgozatom ugyanis közben útra kélt.

- A laptopban.

- Pontosan, tanár úr. Mert Erzsébeten, ahol az én barátnőm, Zsuzsa lakik, és ahol csütörtök esténként én szoktam lakni, mert ez a harmadik otthonom, szóval itt, Erzsébeten az történt, hogy a Zsuzsa elkérte a laptopomat, mert az övét...

- Azt hiszem, nekem ez elég lesz, Krisztián...

- Elkérte, mert ő nem aludt ugyanis otthon, mert a papájánál lakott, de kellett neki egy laptop, mert a papája az övét odaadta a mostohafiának, aki...

- Elég! Elég, Krisztán! Nincs laptop! Nincsen tornazsák, nincsen tankönyv, nincsen füzet, nincsen semmi sem... nem érdekes...

- De nagyon is érdekes, tanár úr! Mert nekem föltétlenül szükségem lesz egy laptopra ma, ugyanis a cégünk határidős munkát vállalt, és az holnapután... Tanár úr! A tanár úr tavaly is kölcsönadott egy laptopot... nem lehetne...

- Szívesen adnék kölcsön neked egyet megint, hisz volt nekem kettő is. De egyiket oda kellett adnom a mostohalányom udvarlójának, a másikat pedig a volt feleségem új barátja használja, mert az övét elrontotta a volt feleségem, mikor eljött hozzám dolgozni, mert otthon a pasi három rémes gyerekétől persze nem tud.