Az persze nem igaz, hogy a komolyzenének "előjogokat biztosítanak" az iskolai oktatásban: a "Süss fel Nap..." nem nehéz zene! A magyar iskolák énekanyaga "könnyű" zene, de túlnyomórészt ennek csak az egyik válfaja - a magyar népdal.

A magyar zenei folklór
értékét senki sem vonja kétségbe, csakhogy ez nem fejlődött könnyű műzenévé.
Nem úgy, mint az olasz,
spanyol és osztrák dalkultúrában, ahol egyenes út vezetett
a folklórból a műdalba és nincs éles határ a népdal
és a népies műdal között. Emiatt a magyar folklór
érdekében folytatott túlzott "agitáció" a zeneileg kisigényű többségben dacot vált ki. Ezért az iskolai énekanyagba be kellene vonni nemcsak
a szomszéd népek, de az egész világ folklórját és az ebből közvetlenül táplálkozó
dalirodalmat - elsősorban
a gyermekdalokat.

Fel kell még venni az ázsiai és a tengerentúli kultúrák
zenei anyagát, valamint az utóbbiakból az európai hódítás után kialakult folklórjellegű zenét is: elsősorban
az amerikai néger spirituálékat. Ezekben iskolás gyermekeink fel fogják ismerni
a "család" kedvenc zenéjének az "ősapját", ami még
nem "nehéz", de "kései
leszármazottainál" biztosan igényesebb zene. És ily módon sor kerülhet
a jó fél évszázada létrejött rockzenére is.

GERGELY PÉTER
Budapest