Az előestén gyújtandó meg
A város egyik legismertebb épülete tornyosult ugyanis a Kohn-féle üzlet tőszomszédságában. A nemes egyszerűséggel Judenhofnak is nevezett, kétudvaros, zsúfolt és zajos Orczy-ház kisvárosnak is beillett. Eléldegélt benne néhány száz ember, de jutott hely üzleteknek, raktáraknak, templomnak és fürdőnek is. Károly körút 17. címmel pedig ott volt az Orczy kávéház, a város egyik legnevezetesebb étkezőhelye, ahol reggeltől estig temérdek üzlet is köttetett.
Nos, e hatalmas épülettömb és a Károly körút bérpalotái, meg a mögöttük húzódó, átjáróházak útvesztőjével átszőtt sűrű negyed közé ékelődött be Kohn Arnold sírkőraktára és kővésnöki műterme. A raktár kínált síremlékeket "minden árban és kivitelben a legegyszerűbbtől a legművészibb kivitelig", akárcsak sírjelző lapokat "minden anyagból". A cég emellett fontosnak tartotta, hogy náluk "tervrajzok és költségvetések kívánatra díjmentesen készíttetnek", "javítások és feliratok aranyozása a temetőben a legpontosabban eszközöltetnek", mi több, exhumálás esetén a síremlék eltávolítását és visszahelyezését is a legjutányosabb árakon vállalják el.
Kohn Arnold azonban nem érte be cége puszta ismertetésével - természetesen magyar és német nyelven -, hanem sajátos szolgáltatást is kínált. A gyászolóknak - mint írta: ingyen - könyvecskét nyújtott át, amelyben "kedveseink elhunyta alkalmából a boldogultak lelki üdvéért, úgy mint síremlékek felavatása és sírok látogatása alkalmával teljesítendő imák könnyen áttekinthető módon vannak összegyűjtve". A gyászoló rokonság ennek megfelelően a füzetben megtalálhatta a kádist héberül és latin betűs átiratban, akárcsak a boldogult lelki üdvéért mondandó maskirt, ahol gondosan kihagyták a helyet, ahová "az elhunyt és az elhunyt anyjának zsidó neve iktatandó be". Előzékenyen jelezték azt is, mely ünnepnapokon kell elmondani az imát.
A sírkőkészítő olyannyira nem bízott semmit a véletlenre, hogy a kis könyvben külön lapokat hagyott a megemlékezésre szolgáló nap nyilvántartására. Volt rubrika a halott nevének, halálozási napjának és temetői nyugvóhelyének feljegyzésére, valamint annak kiszámítására, mely napra esik a halálozási nap az 1920-tól 1939-ig terjedő években. ("Mindig a megjelölt nap előestéjén gyújtandó meg".)
Kohn Arnold tulajdonképpen csak egy dologra nem gondolt, amikor az ismert okok miatt - világháború, spanyolnátha - vélhetően amúgy is virágzó üzlet további fellendítésére kinyomtatta a Kegyelet címet viselő könyvecskét. Hogy mire az általa megjelölt húsz év letelik, sem sírkőraktár, sem Orczy-ház nem lesz a Károly körúton. Pedig éppen ez történt. Évtizednyi fontolgatás után a harmincas évek közepén tényleg bontócsákány alá került az irdatlan épület, és vele a közvetlen szomszédságában lévő házak többsége. 1938-ra megszületett a Madách tér és a belőle kiindulni tervezett sugárút indító házcsoportja.
A sírkőraktár pedig elköltözött. No nem messzire, csak két saroknyira: Kohn Arnold a Semmelweis utca 4. alatt rendezte be új üzletét. Csodák csodájára még 1948-ban is ott várta az ügyfeleket. Aztán, gondolom, államosították.
