Papír és pénz

Igazuk van azoknak a határon túli - főleg romániai és szlovákiai - magyar politikusoknak, akik most azt bizonygatják, hogy a nemzeti vízum nem váltja ki a kettős állampolgárságot. Kár persze, hogy nem teszik hozzá: nem is akarja; a mostani fanyalgók valójában az almát és a körtét hasonlítgatják össze nagy buzgalommal. Ugyanígy arról is lehet elmélkedni a tervezett intézkedés kapcsán, hogy az anyaország kormányzata pénz helyett osztogatja majd e vízumot a kisebbségeknek, de valahol ez is mellébeszélésnek hat a tényekkel egybevetve. És igazságtalannak is.

Ugyanis a nemzeti vízum bevezetése minden objektív ismérv szerint jó irányba tett lépésnek látszik - és ha az érintett kormányok, valamint nemzetközi intézmények nem akarnak keresztbe tenni, akkor konkrét segítséget jelent majd a szomszédos országokban élő magyarok számára. Ráadásul éppen ott, ahol erre a legnagyobb szükség van. Kézenfekvő ugyanis, hogy ebből a kormányzati elképzelésből Kárpátalja és a Vajdaság magyarjai profitálhatnak majd a legtöbbet, mivel a magyar EU-tagsággal és Schengennel hosszabb távon leginkább az ő kapcsolattartásuk válhat problematikussá az anyaországgal. E gondok nyilván enyhülhetnek majd e papírral - és ha más haszna nem is lenne ennek, akkor sem lehetne ellene senkinek egy szava sem.

Tulajdonképpen az a furcsa, hogy a szóban forgó két magyar közösség sajátos helyzete csak most kezd tudatosulni az anyaországban; a többi szomszédos magyar közösségben pedig - a nemzeti vízum leszólásából ítélve - e folyamat még ennél is hátrább tart.

Pedig a határon túli magyarság körében határozottan felgyorsulni látszik a széttartó irányú fejlődés. Egyes szomszédaink velünk azonos fejlődési pályára álltak; az ott élő magyarok jogi, gazdasági helyzete, életfeltételei közelítenek a mienkéihez, egyes esetekben - például Szlovéniában vagy Ausztriában - még jobbak is azoknál. A határon túli magyarság zömének mai egzisztenciális, megmaradási gondjai lassan már össze sem hasonlíthatók az európai integrációból kimaradó térségekben élő magyarokéival. Logikus volna, ha az anyaországi figyelem mindinkább őrájuk összpontosulna; a támogatásokból pedig egyre nagyobb hányad jutna nekik. Napjainkban azonban még messze nem ez a helyzet. A kialakult támogatási gyakorlat a legnagyobb érdekérvényesítő képességű pártoknak, csoportoknak kedvez - ez igazságtalan. Arról már nem is beszélve, hogy a jelenlegi pénzelosztási szisztéma alapvetően pártszempontú - vagyis nem utolsósorban pártokat és klientúrákat finanszíroz a magyar költségvetés a szomszédos országokban. Így megy ez a rendszerváltás óta, és éppen ideje volna a gyakorlaton változtatni. E tekintetben a nemzeti vízum bevezetése legfeljebb csak halvány reménysugár lehet.

Már csak azért is, mert hiszen ugyanazok, akik az említett intézkedés jelentőségét lebecsülik, egyidejűleg további igénybejelentéssel élnek az anyaország irányában. Most például legújabban keveslik a jövő évi pénzügyi támogatásokat, és nagyobb empátiát kérnek a költségvetés jóváhagyásakor. Csakhogy ez pontosan az az eset, amikor ugyanezt az anyaország is elvárhatja tőlük, mivelhogy a jövő év büdzséje egészében meglehetősen karcsúnak ígérkezik. És nyilván értetlenséget váltana ki az anyaországban, ha e körülményt bizonyos határon túli politikusok nem vennék számításba. Különösen úgy, hogy az érintett államokban a magyar pártok kormánytényezők - vagyis van némi beleszólásuk az ottani költségvetés kialakításába.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.