Néhány telefonnal kiderítettem, melyik boltban kapható még egy-két példány az 1997-ben a pécsi Jelenkornál megjelent második kiadásból. De mire odaértem, közölték, nemrég eladták az utolsót is, végül Budapest szélén sikerült rálelnem. S ettől kezdve végig úgy éreztem, mintha az egész város várta volna velem együtt a keddet, amikor ez a két ember a nyílt színen folytatta a tizenhat évvel ezelőtti vitát.

Több mint háromszázan váltották meg az 1000 forintos jegyet, és türelmesen sorba álltak a tolmácskészülékért, mert a két gondolkodó ember a németet használta közös nyelveként.

Csordás Gábornak, a Jelenkor igazgatójának irányításával arról beszéltek, amit vártunk. Mit hozott a gyors tempóban változó idő azóta, hogy a berlini fal leomlásának csodájakor az Európa két széléről - a perifériáról - való értelmiségi megbeszélte a feladatát: megérteni a világot? Hogyan teljesítette várakozásaikat, ami történt?

Ahogy mondták, nem vártak sokat, nem is kaptak sokat. - Az újságok például nem lettek jobbak, sőt a napilapok ma roszszabbak - mondta Nádas. - Akkor nem érte meg az egész! - replikázott Swartz. - Rettenetesek voltak a lapok a rendszerváltás előtt, de most sem teljesítik a hivatásukat, már a külsejük is mutatja, mennyire bizonytalanok - folytatta a magyar író. - Pedig a harmincas években voltak itt jó újságok, én még megtanultam, mi volt bennük az érték, de persze, azt nem tudom, hogyan lehetne létrehozni korszerű változatukat.

Azután felgyorsult a beszélgetés, megpróbáltam kihallani a legfontosabb szavakat.

Ésszerűség. (Nádas: "Nekünk úgy tűnt akkor, hogy a felvilágosodás hagyományaként az ésszerűség irányítja a Nyugatot." Swartz: "De tudjuk, hogy ez nem igaz. Legföljebb nyugaton az értelmet kérik számon, keleten pedig a felelősöket keresik mindig.")

Hagyomány. (Swartz: "A kommunizmus - és ne feledjük, előtte a fasizmus is - megtörte a tradíciókat Kelet-Európában." Nádas: "Lyukak keletkeztek, a történelem betölti őket, az új generációk már nem a hagyományhoz kapcsolódnak, hanem a létrejött struktúrába próbálnak beilleszkedni.")

Szabadság. (Swartz: "Ijesztő, ha a szabadság a testvériség és az egyenlőség nélkül érvényesülhet." Nádas: "Engem az tölt el félelemmel, hogy eltűnt a fegyver nélküli megoldások lehetősége. Tényleg csak a háború teremthet rendet, ahogy azt a balkáni példa is mutatja?")

Felelősség. (Swartz: "Fogalmam sincs, hogyan lehet rávenni az embereket, hogy átérezzék, felelősek a világért. Nem hiszek a direkt nevelésben, elmúlt - és nem is szeretném, ha visszatérne - a vasárnapi iskolák időszaka." Nádas: "Elég csak Afrikára vagy Latin-Amerikára gondolnunk, hogy tudjuk, kulcskérdés a felelősség. De én sem hiszem, hogy az érdekek világában neveléssel felelősségre lehetne bírni az embereket. Tanácstalan vagyok.")

Tanácstalan? Most értettem meg, miért is jöttünk ide. Nap nap után halljuk sorsunkkal játszó, középszerű emberek nyilatkozatait, akik teljes meggyőződéssel vágják a képünkbe az igazságot. Szürke politikusaink mindenre tudják a megoldást. Itt meg két bölcs ember ül tűnődve a félhomályos színpadon, és bevallja, tanácstalan. Nem állítják, hogy nincs válasz, csak azt, hogy ők most nem tudják, mi az.

Richard Swartz, Csordás Gábor és Nádas Péter