Az én iskolapéldám

Révész Sándornak (Iskolapélda, augusztus 29.) sok mindenben igaza van! A diákoknak természetesen szükségük van arra, "hogy jogaik érvényesüléséről mások gondoskodjanak", de nekik sem ártana tisztában lenni azokkal. A diákok körében azonban óriási az érdektelenség minden iskolához kötődő dologgal kapcsolatban. Nemcsak a tanórák, de saját jogaik és a demokrácia intézményei iránt sem mutatnak érdeklődést. (Tisztelet a kivételeknek!) Sokan nem is tudják, hogy vannak jogaik (természetesen kötelezettségeik is), akik tudják, azok próbálkoznak - több-kevesebb sikerrel. Honnan is értesülnek a tanulók a jogaikról? A történelem és állampolgári ismeretek, esetleg az osztályfőnöki órák keretein belül kevés szó esik róluk. Nincs rá idő, s nem nagyon van erre fölkészült pedagógus. Sok tanár ellenségnek tekinti a jobban tájékozott fiatalokat és a diákönkormányzatokat. Sokan soha nem is látták az 1993. évi közoktatási törvényt. Vagy azért, mert korábban jártak egyetemre, főiskolára, vagy azért, mert ott elfelejtették megemlíteni nekik, hogy létezik ilyen.

Azon fiatalok, akiket mégis érdekelnének jogaik, délutánjaikat, hétvégéjüket feláldozva tanulhatnak civil szervezetektől - ha van rá pénzük. A nagyon elszántak akár az internetről is tájékozódhatnak. Ők (kevesen) egy-egy hétvégi képzés után már képesek fölismerni a jogsértést és "észlelik a gyanús helyzeteket", de sajnos nem lesznek megfelelő eszközeik a jogorvoslatra. E képzéseken közösségi élményeket is szerezhetnek, és szituációs játékok keretein belül, jó hangulatban sajátíthatják el a problémamegoldás fortélyait. (Ezek a civil szervezetek állami feladatot látnak el, ezért cserébe pályázati úton működésükhöz forrásokat szerezhetnek.)

Ott lenne még a diákparlament - már ha összehívják. De mi történik ott? A legutóbbi Országos Diákparlamenten az érdemi munka összesen hat óra volt. Tehát ennyi idő alatt kellett egy olyan ajánlást megfogalmazni, amiben az ország tanulóifjúságának küldöttei tájékoztatják a T. Miniszter Urat, miként érvényesülnek jogaik az iskolában. Több idő nem volt, sietni kellett a koncertre, amely feledtet minden gondot és bajt.

2005 a demokráciára nevelés éve Európában. A hozzá kapcsolódó magyar eseménynaptárt megnézhetjük az OM honlapján: nagyon szegényes. Egy konferencia, két tanulmányi verseny s egy miniszteri tájékoztató (iskolaigazgatóknak!). Pedig ez az év jó alkalom lehetne arra, hogy felhívjuk az emberek figyelmét, hogy a - nem csak - iskolai demokráciát tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt tanulni kell.

Révész Sándor azt írja, hogy "a gyermekek jogai csak akkor érvényesülhetnek, ha a felnőttek által működtetett intézmények (...) rákényszerítik ezek tiszteletben tartására azokat, akiket rá kell." Én ezt nem így látom! A cikkben is említett Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatalát (ebben minden bizonnyal ők is egyetértenek velem) nem azért hozták létre, hogy ha valahol jogsértés történik, akkor Aáry és csapata beüljön a nagy fekete autóba, és jól lecsapjon a galád jogsértőkre, hanem azért, hogy felhívják a figyelmet a problémákra, vagy ha a jogsértés már megtörtént, az érintettekkel közösen próbálják meg optimalizálni a helyzetet. A rákényszerítés nem túl demokratikus megoldás. Éppen ezért kell tanulnunk, és közben elhinnünk, hogy a diákjogok nem "pusztán elméleti fikciók".

Tóth Ákos
főiskolai hallgató

Valóban nem jó, ha egy jog érvényesülését ki kell kényszeríteni, de nem valóságos az a jog, aminek az érvényesülését nem lehet kikényszeríteni. (Révész Sándor)

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.