Az én iskolapéldám
Azon fiatalok, akiket mégis érdekelnének jogaik, délutánjaikat, hétvégéjüket feláldozva tanulhatnak civil szervezetektől - ha van rá pénzük. A nagyon elszántak akár az internetről is tájékozódhatnak. Ők (kevesen) egy-egy hétvégi képzés után már képesek fölismerni a jogsértést és "észlelik a gyanús helyzeteket", de sajnos nem lesznek megfelelő eszközeik a jogorvoslatra. E képzéseken közösségi élményeket is szerezhetnek, és szituációs játékok keretein belül, jó hangulatban sajátíthatják el a problémamegoldás fortélyait. (Ezek a civil szervezetek állami feladatot látnak el, ezért cserébe pályázati úton működésükhöz forrásokat szerezhetnek.)
Ott lenne még a diákparlament - már ha összehívják. De mi történik ott? A legutóbbi Országos Diákparlamenten az érdemi munka összesen hat óra volt. Tehát ennyi idő alatt kellett egy olyan ajánlást megfogalmazni, amiben az ország tanulóifjúságának küldöttei tájékoztatják a T. Miniszter Urat, miként érvényesülnek jogaik az iskolában. Több idő nem volt, sietni kellett a koncertre, amely feledtet minden gondot és bajt.
2005 a demokráciára nevelés éve Európában. A hozzá kapcsolódó magyar eseménynaptárt megnézhetjük az OM honlapján: nagyon szegényes. Egy konferencia, két tanulmányi verseny s egy miniszteri tájékoztató (iskolaigazgatóknak!). Pedig ez az év jó alkalom lehetne arra, hogy felhívjuk az emberek figyelmét, hogy a - nem csak - iskolai demokráciát tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt tanulni kell.
Révész Sándor azt írja, hogy "a gyermekek jogai csak akkor érvényesülhetnek, ha a felnőttek által működtetett intézmények (...) rákényszerítik ezek tiszteletben tartására azokat, akiket rá kell." Én ezt nem így látom! A cikkben is említett Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatalát (ebben minden bizonnyal ők is egyetértenek velem) nem azért hozták létre, hogy ha valahol jogsértés történik, akkor Aáry és csapata beüljön a nagy fekete autóba, és jól lecsapjon a galád jogsértőkre, hanem azért, hogy felhívják a figyelmet a problémákra, vagy ha a jogsértés már megtörtént, az érintettekkel közösen próbálják meg optimalizálni a helyzetet. A rákényszerítés nem túl demokratikus megoldás. Éppen ezért kell tanulnunk, és közben elhinnünk, hogy a diákjogok nem "pusztán elméleti fikciók".
Tóth Ákos
főiskolai hallgató
Valóban nem jó, ha egy jog érvényesülését ki kell kényszeríteni, de nem valóságos az a jog, aminek az érvényesülését nem lehet kikényszeríteni. (Révész Sándor)