Zander-gyógymód és rádium
A századfordulóra azonban már kicsi lett az épület, így a terjeszkedésre megszervezett részvénytársaság 1906-ban megvette a szomszédos, Vas utca 17. alatti telket. Az új, háromemeletes ház terveit Hültl Dezső készítette el; az az építész, aki szakmája művelői közül épp abban az évben elsőként doktorált építészetből. A még épülő szanatóriumot így konferálta föl Vigand Rezső Budapesti útmutatója: "a vízgyógyintézet nagy látogatottságnak örvend, úgy hogy 1908. augusztus havában a Vas utcában szanatórium kibővítése nyílik meg. Elsőrangú gyógyintézet, bennlakással is egybekötve."
Nos, ennek a bentlakásnak az új szárny megnyílásától tényleg semmi akadálya sem volt. Kezdetben kizárólag egy- és kétágyas szobák várták a pácienseket, telefonnal, rádióval, központi porszívóval. A bútorokat Thék Endre gyára készítette, az üvegablakokat Róth Miksa műhelyéből rendelték. A díszes, kovácsoltvas bejárat mögött pompás aula szolgálta a betegeket és látogatóikat. Zsolnay-kútból csobogott a víz, Zsolnay-kaspókba ültetett pálmák vették körül a nádfonatú bútorokat, ólomüveg tető zárta le a teret az első emelet magasságában. A tetőn hatalmas teraszt nyitottak a napfürdőzőknek, az épület udvarán sziklakertet rendeztek be. Pajor főorvos lakása is itt volt, az első emeleten.
Budapest egyik legelegánsabb, legjobban felszerelt, s persze legdrágább szanatóriuma lett a Vas utcai, amelyet öt évvel a megnyitás után egy Szentkirályi utcai szárnnyal is kibővítettek. Kezdetben a vízgyógykúrák - hideg vizes fürdők, iszappakolások, Zander-gépekkel végzett mozgásterápiák - voltak a legnépszerűbbek, emellett belgyógyászati, sebészeti és nőgyógyászati osztályt kínált az intézmény. Ám ahogy a húszas években a vízgyógymód veszíteni kezdett népszerűségéből, fölfejlődött az urológia, a szemészet, az orr-fül-gégészet és a bőrgyógyászat. Pajor Sándor minden újdonságon rajta tartotta a szemét: már 1913-ban hozatott rádiumot Párizsból, 1926-ban pedig önálló osztályt rendezett be a rákbetegek gyógyítására.
A történelem viszontagságai persze ezt az intézményt sem kerülhették el. Az első világháború alatt hadikórházat rendeztek be a falai között, a Tanácsköztársaság idején a Rókus alá rendelték. Az 1935-ben elhunyt alapító fia, Pajor Ferenc a második világháború alatt üldözötteket bújtatott az épületben, de Szálasi hatalomra kerülése után összeroppant, és öngyilkos lett. Az ostromot megúszta a ház, de az államosítást nem: görög menekültek otthonává alakították át. Később pártiskola lett, majd 1954-től ismét kórház. Alig néhány éve kapta meg a Semmelweis Egyetem Főiskolai Kara, amely alapos felújítás után tavaly áprilisban vette birtokba.
Ma ismét látszanak a homlokzat szecessziós díszei, kiegészítették az eredeti kövezetet, újragyártották a kovácsoltvas szeméttartókat és a korlát makkot formázó rézgombjait. A modern könyvtár a park közepére, javarészt a föld alá került, az aula új lefedésének köszönhetően pedig egy térré vált a négy szint. A múlt hét végén, amikor sétákat szerveztek az intézményben, tulajdonképpen csak egy dolgot nem sikerült kiderítenem: hogy megvan-e az a tábla, amelyet húsz éve még láttak az egyik műtőben. A tervező testvérének, "dr. Hültl Hümér professzornak a Pajor Szanatóriumban végzett 10 000. műtétje emlékére" állították 1928-ban.
