Amikor tavaly szeptember 10-én elhatároztuk, hogy létrehozzuk a magyar-magyar együttműködés új fórumát, egyetértettünk abban, hogy kárpát-medencei magyar képviselőkként elsősorban perspektívát kell mutatnunk honfitársainknak. Olyan jövőképet, amelyet érdemes követnünk, érdemes vállalni identitásunkat.

Abban is egyetértettünk, hogy csak akkor vázolhatunk fel hiteles jövőképet, ha abban a magyar politikai elit teljes spektruma - határon innen és túl - egyetért, és azt minden szereplő a saját eszközeivel támogatja is.

A tavaly decemberi referendum meghatározta az elmúlt év lehetőségeit és fejleményeit. A népszavazás fájdalmas megosztottságot okozott, ugyanakkor újabb feladatot rótt valamennyiünkre. Hiszen egy, a nemzet egészére ható, annak jövőjét meghatározó ügyben a felelős magyar politikus, vagy a közélet bármely szereplője csak akkor jár el helyesen, ha a nemzet többségi érdekéhez és akaratához igazítja döntéseit. Ez nemcsak alkotmányos, erkölcsi és politikai kötelességünk, hanem közös érdekünk is. Az anyaországban ez időnként ellentmondásba kerülhet ugyan a rövid távú érdekekkel, de hosszabb távon biztosan megtérül. Mégpedig a határ mindkét oldalán.

Közös felelősségünk, hogy a nemzet egészéről gondolkodjunk. A magyarság feladatot és esélyt jelent. Arra kötelez bennünket, hogy mindig reálisan vegyük számba lehetőségeinket. A korszerű feladatértelmezés, illúziótlan esélyfelmérés azonban lehetetlen, ha nem látjuk világosan a világ mai játékszabályait.

A globalizáció a mai világban ténykérdés. Lényegében a tőke sosem látott mozgási szabadságát jelenti, amely gyorsan és könyörtelenül átrendezi a nemzetek közötti erőviszonyokat. Ha nem erős a nemzet, kikezdheti annak belső szövetét. A gyengét, ha nem tanulékony, még gyengébbé, az erőset, ha tanulékony, még erősebbé teszi. De sikeres lehet az okos gyenge, és pórul járhat a buta erős is. Mind a négy lehetőségre jócskán akad példa. Az integráció Európa reményteljes kísérlete arra, hogy újra definiálja magát a globális világban, hogy tagjai - a gyengék is, meg az erősek is - okosan saját javukra használják a globalizációt. Élnünk kell előnyeivel, fel kell ismernünk és el kell hárítanunk veszélyeit. Az integráció azonban nem működhet úgy, hogy felolvadnak benne a nemzetek. Ellenkezőleg. Ahogy a jó társadalom is az egyenrangú, önálló arculatú emberek szerződését feltételezi, úgy az unió is okos szerződés a nemzetek között. Ahol a közös szervezet látszik hatékonyabbnak, ott ilyet épít ki, ahol pedig a nemzeti vagy a regionális a célravezetőbb, ott azt hagyja működni.

De, miként a jó társadalom sem biztosíték minden ember egyedi boldogulására, ugyanígy az integráció sem az minden nemzet boldogulására. A nemzetek közösségének egésze védettebb lesz az integráció által. Az egyes nemzeteknek azonban maguknak kell a saját érdekeiket felismerni, megfogalmazni. E folyamatban kölcsönös előnyökön alapuló szövetséget kell kötnünk: Brüszszelben jó magyarnak, Budapesten, Marosvásárhelyen valódi európainak kell lennünk.

Javunkra kell fordítanunk az uniós tagságot, és kihasználnunk az európai piac által nyújtott előnyöket. A megfelelő infrastruktúra hiánya mellett ma még gyakran tapasztalatlanságunk, gyakorlatlanságunk, bátortalanságunk is meghiúsítja az áruk, munkavállalók, szolgáltatások, a szellemi és az anyagi tőke szabad mozgását. Hogy a határok ténylegesen eltűnjenek, és szűküljön a távolság, ahhoz az utak, vasútvonalak, valamint a folyók feletti tényleges hidak szükségesek, de a szellemi és politikai hidak építését is jobban kellene támogatnunk! Nemcsak szóban, tettekben is! Meggyőződésem, hogy ebben egyetértünk, hiszen ezen befektetéseink bizonyosan megtérülnek - és nemcsak hosszú távon.

Ha nem leszünk sikeresek, könnyen az európai belső piac szélére sodródhatunk. Előfordulhat, hogy a határon túli magyar közösségek tagjai - sajnos ilyen tendencia máris érezhető - Nyugat-Európában fogják keresni a boldogulásukat. Nekünk, politikusoknak felelősségünk, hogy a boldogulását mindenki elsősorban a szülőföldjén találja meg. Számunkra ez alapvetően a Kárpát-medencét jelenti. Ahhoz, hogy ez így legyen, a nemzeti fejlesztési tervbe és a Szülőföld programba be kell épülniük mindazon elképzeléseknek, amelyek ezt szolgálják, tehát ténylegesen a teljes nemzetben - ha úgy tetszik, a világ magyarságában is - és nemcsak az anyaországban látják a megoldás lehetőségét.

Ki kell dolgozni és össze kell hangolni a szomszédos országokkal a határ menti térségek, illetve az érintett régiók fejlesztési programjait. Az infrastruktúra-fejlesztési, környezetvédelmi, innovációs (K+F) és képzési együttműködés érdekében segíteni kell a két- és többoldalú határ menti, interregionális, illetve transznacionális programok megvalósítását. Magyarország vállalja, hogy segítséget nyújt ezen országoknak, elősegítve minél gyorsabb felkészülésüket az európai uniós tagságból fakadó feladatok ellátására.

Biztató dolgok is történtek az elmúlt években, amelyekről sem itthon, sem a határon túl nem beszéltünk eleget. Ilyen volt a kisebbségi jogok érvényesítése az uniós közösségi jogban. Az európai uniós nagybizottság 2003. október 8-i ülésén került napirendre a magyar kormánynak a kormányközi konferencián követendő tárgyalási stratégiája. Ott az egyik hangsúlyos kérdés az a kisebbségi javaslat volt, amellyel a kormány az alkotmányszerződés szövegét kívánta módosítani. A kormány javaslatát mind a négy parlamenti párt elfogadta, és együttesen fel is lépett érvényesítése mellett. Sikerült is elérni, amit akartunk.

Összefogással nagyon sok mindent elérhetünk! Amikor sikerül megegyeznünk, másként tekintenek ránk Európában. Jó példa erre, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében, Strassbourgban 1990 óta jelentős közös sikereket értünk el a kisebbségvédelem területén.

Napirendünkön szerepelt két tanulmány megvitatása. Az autonómia és a kettős állampolgárság tárgyában készült tanulmány bízvást hozzájárulhat ahhoz, hogy mindenki számára elfogadható megoldást sikerüljön kidolgozni és elfogadni.

A kisebbségi jogok az unió fontos alapértékét képezik, amelyet minden tagállam elismer. Meggyőződésem, hogy ha az alkotmányszerződés a jelenlegi formájában nem lépne hatályba, és a jelenleg hatályos szerződéseket módosítani kell, nekünk akkor is sikerül elérnünk, hogy javaslatunkat támogassák.

Egy évvel ezelőtt ez a fórum elfogadott egy nyilatkozatot a vajdasági kisebbségeket ért zaklatásokról és fizikai bántalmazásokról. Létrehozott egy "korai figyelmeztető rendszert", hogy Magyarország a határon túli magyarokat érintő hátrányos korlátozások és zaklatások ellen hatékonyan léphessen fel. A vajdasági atrocitások kérdését sajnos, távolról sem tekinthetjük lezártnak. Ezért is fontos, hogy működésbe hozzuk e korai figyelmeztető rendszert, és a korábban kiépített hálózatot és infrastruktúrát is használjuk. Ehhez azonban szükséges a határon túli szervezetek együttműködése is, elsősorban azért, hogy a rendszer valóban azokat a célokat szolgálja, amiért létrehoztuk.

Lassan elkezdődik a választási kampány, de ez nem gátolhat meg bennünket abban, hogy megmutassuk a választóknak: képesek vagyunk az alapvető kérdésekben egyetérteni. Rendkívül fontos, hogy a határon túli magyarságot semmilyen értelemben ne osszuk meg. Az anyaországban ez sajnos már részben bekövetkezett. Érdekünk és kötelességünk a társadalmi közakaratot érvényesíteni, az önkormányzatiságot és a civil világot erősíteni. Akár a pártpolitikai dominanciák ellenére is!

A szerző az Országgyűlés elnöke (MSZP)

A múlt pénteken a Parlamentben megrendezett kárpát-medencei képviselők fórumán elmondott beszéd szerkesztett változata