- Mi ösztönzi Hollywood egyik legjobban fizetett színészét, hogy rizikós rétegfilmeket rendezzen?

- Nem szeretek összevissza ugrálni az egyik produkcióból a másikba, az utóbbi években pedig kifejezetten elkerültem a nagy pénzzel járó szerepeket. Sokkal jobban vonzanak az intimebb témák és művek. A rendezés különben is sokkal izgalmasabb. Imádok főnök lenni, és alkotói szabadságra vágyom. A rendezés kicsit olyan, mint az újságírás, kapsz egy kis teret, kifejtheted, amit akarsz. Persze olyan témát érdemes választani, amelyhez más nem szívesen nyúlna.

- Akkor mást nem érdekelte, hogy megfilmesítse a McCarthy-korszakot.

- Ez enyhe kifejezés. Amikor meghallották, hogy mit tervezek, mindenki elzárkózott. Senki sem akarta Amerikában hogy ez a film elkészüljön. Szomorú, hogy a legnagyobb akadályt éppen a tévécsatornák állították. A mai filmgyártás tulajdonképpen meg ezeknek a médiamoguloknak a kezében van. Ha el tudsz nekik adni előre egy filmet, akkor megnyílik a többi pénzcsap is. De az Egyesült Államokban nem hajlandók műsorra tűzni fekete-fehér filmet, teljesen elzárkóztak. A Warner független produkciókkal foglakozó részlege sem adott egy vasat sem, most viszont, hogy készen van, már szívesen forgalmazzák. Teljesen magunk kalapoztuk össze azt a hétmillió dollárt, amennyibe a film került.

- Miért pont a CBS egykori neves tévés újságírója, Edward R. Murrow figuráján keresztül közelítette meg a témát?

- Oktatási céllal. Minden évben kiosztják az Edward R. Murrow-díjakat, de az újságírók többsége már azt sem tudja, ki volt. Pedig az ő híres magazinja - ennek a címe volt Jó estét, és jó szerencsét - forradalmasította a politikai műfajt. Az amerikai polgárok tájékozatlansága pedig kifejezetten ijesztő. A tesztvetítéseken több mint ötszáz emberrel töltettünk ki kérdőíveket, megdöbbentő volt, hogy a legtöbben azt írták, hogy a McCarthyt alakító színész játéka fogta meg őket, bár kissé túljátssza a szerepet. Na most, McCarthy csak eredeti archív felvételeken látszik - ezért is lett az egész film fekete-fehér -, szándékosan nem játszattam el őt egy színészzel, mert akkor nem hinné el ma már senki, hogy ez valóban megtörténhetett.

- Azért furcsa, hogy az amerikai televíziós újságírás egyik legnagyobb korszakát és figuráját bemutató művet nem tartják támogatásra méltónak. A CBS-nek ráadásul pazar reklám.

- Ha készpénzt nem is adtak, óriási segítség volt, hogy megszorítások nélkül beengedtek az archívumukba. Ha ezért fizetnünk kellett volna, a Jó éjt, és jó éjszakát bizonyára nem készült volna el, vagy ha mégis, akkor az egyik legdrágább amerikai film volna. Az eredeti felvételek felhasználása elengedhetetlen volt. A hitelesség volt az alapkoncepció, még a forgatókönyv készítésének a fázisában végigjártuk a még élő szereplőket és napokon keresztül interjúvoltuk őket arról, hogy mi is történt akkor. Végigrágtuk magunkat a megjelent szakirodalmakon is. Mindent rekonstruálni akartunk, leginkább tényfeltáró újságírásnak nevezném ennek a filmnek a megrendezését.

- Sok a filmben párhuzamosan folyó párbeszéd, mint egy Howard Hawks-komédiában.

- Vicces, de valóban hatott rám. Az összes filmjét megnéztem, mert sokáig úgy volt, hogy egy igazi Hawks-féle komédiát fogok rendezni. Ekkor tetszett meg heves párbeszédeinek a stílusa. A színészek egymásba nyúló vitáit úgy vették fel, hogy mindenkinek saját mikrofonja volt. Ezt a módszert kamatoztattuk a Jó éjt, jó éjszakát készítésekor is.

- Az amerikai színész-rendezők általában nem játszanak a saját filmjeikben.

- Én sem akartam, de csak így tudtuk összeszedni a pénzt, ha én is látható leszek a plakátokon és a vásznon. Sőt, sokáig úgy volt, hogy nekem kell Murrow-t eljátszanom. Szerencsére időben rájöttem, hogy ez kivitelezhetetlen. A Jó éjt, és jó szerencsét roppant naturalista, egyszerű módon készült. David Strathairn talán az egyetlen színész, akit ilyen sokáig lehet vágás nélkül filmezni, mert egyszerűen nem tud hibázni.

- Igaz, hogy ön is majdnem újságíró lett?

- Nick Clooney, az apám is újságíró volt, és fiatal koromban én is úgy gondoltam, hogy az leszek. Dolgoztam egy ideig egy ohiói kábelcsatornának mint riporter. De amikor szembesültem azzal a felismeréssel, hogy sosem leszek olyan jó, mint az apám, letettem róla. Szörnyű voltam, túlságosan magabiztos és tehetségtelen.

- Azt nyilatkozta, hogy a filmje ma is aktuális.

- Ciklikus világban élünk, sajnos mi, emberek hajlamosak vagyunk elkövetni ugyanazokat a hibákat. Az indiánok kiirtása, a második világháború, a hidegháború, Vietnam, szeptember 11-e mind-mind hibás politikai döntések sorozatának eredménye. A filmmel azok előtt szeretnénk tisztelegni, akik valamilyen módon megpróbáltak az igazságért harcolni.

- Nem mindenki ért önnel egyet, számos támadás érte már a filmje miatt.

- Ann Coulter írt például egy könyvet, amelyben levezeti, hogy McCarthy tulajdonképpen "jófiú" volt, és ha nem állítják le, akkor minden bizonnyal nem következik be szeptember 11-e. Konkrétan Murrow-t is említi, hogy kiállt egy színes bőrű asszony mellett. Itt nem az a kérdés, hogy kommunista volt-e, vagy sem, hanem hogy nem szembesülhetett azzal, aki megvádolta. Ez a demokrácia minden szabályával ellentmond. Persze valamilyen szinten azoknak is igazuk van, akik szerint néha szükség van ilyen módszerekre, hogy megvédhessük az országot. De kérdem én, mit védünk mi tulajdonképpen? Azt a szabadságot, ami már nem létezik? Álszent dolog azt felhozni érvnek, amit éppen lábbal tiporunk a földbe.

- Nem gondolja, hogy a filmje túl száraz, és nem fogja elérni vele a célját?

- Csinálhattuk volna úgy, mint Michael Moore a Kóla, puska, sültkrumpliban, de mindenképpen el akartam kerülni a manipuláció látszatát is. Persze, ha valaki ügyes, újraírhatja a történelmet, hogy McCarthy például nagyon jó kis fiú volt. De nem volt az. Ezreket hurcolt meg ok nélkül. A Jó éjt, és jó éjszakát tisztán ténymozi. Nem változtattunk semmit, nem is akarok senkit meggyőzni, eltántorítani a véleményétől. Moore vicces figura, más módszerekkel dolgozik, de az nagyon nagy hibája, hogy a társadalom polarizálása a célja. Az én egyedüli célom a párbeszéd. Nem biztos, hogy nekem mindenben igazam van, de ahhoz beszélnünk kell, hogy kijavíthassuk a hibáinkat.