Kórokozó a munkahely
A munkavégzés közvetlen egészségkárosító hatásai ellen alkalmazhatók a védőeszközök, a megfelelően kialakított szerszámok, a rendszeres egészség-ellenőrzés.
A munkahelyi légkör azonban úgy hat, mint a lassú méreg, idővel súlyos egészségkárosodás okozója lehet. A rossz munkahelyi atmoszféránál talán csak a munkahely hiánya ártalmasabb. A félelem a munkahely elvesztésétől maga is kórokozó, hát még a munkanélküliség! A kiesés a munka világából gyökeresen megváltoztatja az érintettek társadalmi státusát, az anyagi gondokon túl fenekestül felfordítja a családok, kisközösségek addigi berendezkedését.
Egy dán felmérés szerint az unió 41 millió polgára szenved ilyesfajta "mérgezés"-nek tulajdonítható ártalmakban. Egy osztrák munka-egészségügyi statisztika 27 százalékra becsüli a tartós munkahelyi stressznek kitett dolgozók arányát. Az alkalmazottak majd egyharmada szenved a pszichoszomatikus betegségek valamelyikében. Ha nem mindenkinél alakul is ki gyomorfekély, szívinfarktus, magas vérnyomás, netán gutaütés, az alvási zavarok, a rossz kedély, az ingerültség, étvágytalanság vagy ennek az ellenkezője mind-mind az életminőség jelentős romlásához vezet, újabb konfliktusokat indíthat el, s az ördögi körből kiszállni egyre nehezebb.
Konfliktustűrő képességünk persze nem egyforma: örökletes adottságai, neveltetése, tapasztalata kit jobban, kit kevésbé segít abban, hogy elviselje a "gyűrődést". A Kaliforniai Egyetem pszichológusai szerint a két nem stresszhelyzetekben egészen másképp viselkedik. A férfiak hajlamosabbak a küzdést választani, míg a nők inkább a kivezető utat keresik. A már idézett osztrák vizsgálatból pedig az derült ki, hogy a munkahelyi stresszel szemben a férfiak jóval sebezhetőbbek. Ennek az okát abban látják, hogy az erősebb nem kevésbé hajlik arra, hogy a gondjait megossza másokkal, netán tanácsot kérjen. Ráadásul a hagyományos családi szereposztásból következően a családfőnek arra is kevésbé van lehetősége, hogy más irányú - rendszeres háztartási, gyerekek körüli - kötelezettségekkel vezesse le a benne felgyülemlett feszültségeket.
Márpedig a problémának komoly gazdasági konzekvenciái is vannak. Uniós viszonylatban évi 20 milliárd euróra becsülik az egészségügy ebből származó költségeit, ehhez jön a táppénz, a munkából való kiesés. Nehezen becsülhető, de valószínűleg ugyancsak tetemes veszteséget jelent az enyhébb, betegségnek még nem nevezhető tünetekkel dolgozó emberek tömegének a teljesítménycsökkenése, munkájuk megnövekedett selejthányada, a környezetükre kisugárzó "mérgező" hatása. A nemzetközi munkaügyi szervezetek egyenesen népbetegségről beszélnek, aminek ideje gátat vetni, ez azonban a legkevésbé az egészségügy feladata.
Élelmesebb cégek stresszmenedzsert alkalmaznak, akinek a feladata a munkahelyi légkör rendszeres, szakszerű szondázása, a feszültséggócok időbeni feltárása és javaslattétel a megoldásukra. Hasonló célt szolgálnak a közösségfejlesztő tréningek, közös programok. Alkalmasint a munkahelyi pszichológus is komolyan hozzájárulhat egy cég hatékonyságának, teljesítményének a növekedéséhez. Az iskola, a család sem maradhat ki a felkészítésből a napi élet küzdelmeire. Szaporodnak és eredményesek a konfliktuskezelő, önismereti tréningek. Gyakran a társadalmi elvárások, a túlhaladott megszokások is stresszfokozók lehetnek. A férfit mint háztartásbelit például megmosolyogják, ahelyett, hogy úgy tekintenének rá, mint aki megbecsült résztvevője a családi munkamegosztásnak - noha a munkanélküliség válságából alkalmanként ez is egy kivezető út lehetne.
