Római sugárút Óbudán
Via Antiqua - így hívják ezt a széles sugárutat, pontosabban azt a szakaszát, amely a hajdani római kolónia két amfiteátrumát köti össze. A déli arénánál tágas tér nyílik: az amfiteátrumot trapéz formában elrendezett épületek veszik körül, keskeny végén oszlopcsarnokban ókori köveket bemutató lapidárium látható. A teret északról lezáró, hosszú sávépület közepén nyílik a Via Antiqua. Harmincöt méter széles sugárút, amely nyílegyenesen, a hajdani vízvezeték nyomvonalát követve szeli át a régi Óbudát. A keretes beépítésű háztömbök lakásai világosak és egészségesek. A földszintes kis városkából nem is maradt meg más, csak a barokk plébániatemplom."
Tulajdonképpen nem sokon múlt, hogy ma valami ilyesmit olvashassanak a budapesti bédekkerekben. Olgyay Aladár és Olgyay Viktor terve, a Via Antiqua megépítésére vonatkozó elképzelés a harmincas évek végétől egy évtizeden át a Fővárosi Közmunkák Tanácsának támogatását is bírta. Még az érvényes rendezési tervet is átdolgozták. A lényeg persze nem változott: a korábbi koncepció is a teljes városrész lebontásával számolt; mindössze annyi volt a különbség, hogy a téglagyár helyére szánt, íves-keretes kiképzésű városközpontot fölváltották az Olgyay testvérek római sugárútjával.
1938-at írtak ekkor, a katonai amfiteátrum a legfrissebb régészeti szenzációnak számított. Bár létezését már az óbudai feltárások atyja, Kuzsinszky Bálint megsejtette, csak 1938-ban, a romokra rakódott domb tetejébe települt földszintes viskók lebontása után nyílt lehetőség a feltárására. Amikor Olgyayék papírra vetették a Via Antiquára vonatkozó elképzelésüket, Szilágyi János és Nagy Tibor, a két feltáró régész még épp csak nekifogott a hatalmas építmény kibontásának. A romok konzerválására és a Gerő László tervei szerinti részleges rekonstrukciójukra négy évvel később került sor.
Akkor, 1942-ben aztán neki lehetett volna fogni az építkezésnek. De 1942 igazán nem volt alkalmas időpont erre. Igaz, az eszmeileg egységes kialakításnak akkor már technikai akadálya is lett volna: a tér délnyugati sarkán 1940-re felépült ugyanis az Árpád Gimnázium. Az iskola modern stílusával még illeszkedett volna is az Olgyay-féle együtteshez, de Rumi-Rajki István szobrásznak a vérszerződést és a honfoglalást megjelenítő domborművei vajmi kevéssé követték az ókori tematikát.
Ez lett volna a legkisebb gond. Bár Kismarty Lechner Jenő 1946-ban még úgy vélte, a Via Antiqua "egy hiányzó színt pótolna, múltunk öntudatát hozná vissza és szinte élő múzeumával nagyvonalú érdekességet adna kőbeírott várostörténetünknek", a sugárút megépítését akkor már senki sem gondolta komolyan. 1965-ben új rendezési terv is született - annak alapján bontottak és építettek végül Óbudán.
