Tizenöt forgalmazó termékét elküldték Brémába, Európa egyetlen akkreditált mézlaboratóriumába, ahol három cég mintáit "méznek nem nevezhető, elképesztően rossz minőségű termékként" aposztrofálták. A bejelentés sokkolta a magyar méhésztársadalmat. Küldötteik alig néhány hónapja, áprilisban demonstráltak Brüsszelben, hogy az unió szigorítsa a méz forgalmazásának szabályait, mert a silányabb minőségű argentin és kínai termék tönkreteszi a hazai termelőket. Most meg kiderül: az itthoni boltok polcain olyan méz is a kezünkbe akadhat, amelyik az unióban tiltott adalékot, izocukrot tartalmaz, egyes mintákban pedig a megengedett glicerinszint negyvenszerese található.

Követelhetünk-e ezután szigorúbb szabályozást, védettséget, megkülönböztetett bánásmódot? Nemigen. Pedig maguk a méhészek minderről mit sem tehetnek.

Az itthon termő évi huszonötezer tonna méz igazoltan valódi: nyolcvan százaléka hordókban exportra megy, ott minden tételt bevizsgálnak, s ha bármilyen eltérés lenne, az olasz, a német vagy a francia vevő azonnal reklamálna. Húsz százaléka marad itthon, s megy a hazai forgalmazókhoz, ugyanolyan hordókban. A magyar feldolgozóüzemekben aztán üvegekbe vagy műanyag macis flakonokba töltik, felcímkézik, s úgy szállítják a boltokba. Most kiderült: egyik-másik üzemben izocukorral és extra adag glicerinnel vegyítik az eredeti termelői mézet, mert így több mennyiséget lehet betölteni az üvegekbe, s nagyobb a feldolgozó haszna.

A magyar méhész pedig, amikor újból demonstrálni menne Brüsszelbe, ne csodálkozzon, ha már nem fogadják megértően a belgák, s nem ízlelgetik lelkesen a magyar mézet. Azon se lepődjön meg, ha az unió döntéshozói, akik korábban még átláthatóbb szabályozást, szigorúbb törvényeket ígértek, a brémai laboreredmények tükrében kevesebb jóindulattal viseltetnek irántuk: kivételes bánásmód csak a valódi méznek jár.

Tüntetni pedig legközelebb a feldolgozóüzemek előtt kellene.