Igaza van, az átvilágítási határozatokat valóban helyettese, a nemrég éppen általa ügyvezetőutódnak kinevezett Hollós János kérette be, vagy amint több korabeli cikk fogalmazott: a vezetőség. De nem Kondor személy szerint. Ami az ügy kevésbé formális részét illeti: egy beszédszünetnyi jele sincs annak, hogy ez ne az elnök egyetértésével történt volna, aki ugyanis - már dokumentálhatóan - azt nyilatkozta, nem szeretne ilyen embereket (volt ügynököket) alkalmazni. Azt gondolja, hogy egy munkáltatónak jogában áll így dönteni, hiszen az egész átvilágítás csak kutyakomédia lenne, ha nem lehetne megválni az ügynököktől.

Ami a kollégák inszinuálását illeti, 2002. január 4-én Kondor azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, "hogy ha valaki fennakad a rostán, jobb, ha magától elmegy. Egyébként úgy veszem észre, hogy volt, aki erre már rájött, és vette, a holmiját". Több ismert rádiós, aki ez idő tájt távozott, a kijelentést magára vette, és beperelte Kondort. Első fokon nyertek, másodfokon nem. Kondornak tehát betű szerint igaza van.

A mondat már összetettebb ügy.