Pénzszekrényt és zongorát is
Nagy idők tanúja volt Szarvas József, aki Budapestet csak annyi időre hagyta el, míg végigharcolta a világháborút.
Igaz, mikor onnan visszatért, nagy változásokkal szembesült. Akárcsak a Budapest fővárosi gép- és lóerejű fuvarozók ipartársulata 218 fős tagságának többsége, ő is a megrendelések számának radikális csökkenését volt kénytelen elkönyvelni. Nem véletlen, hogy 1932-es kiadású almanachjukban a fuvarozók kocsi- és lóállományuk mellett arról is beszámoltak, milyen járműparkkal dolgoztak a háború előtt. Engel Nándornak 4 fogata és 4 alkalmazottja volt, de "volt idő, amikor 20 pár lóval dolgozott". A 2 pár fogattal bíró Bonato János "azelőtt" 35-38 kordélyló tulajdonosa volt, míg Stáhl Géza a korábbi 30 lóról tízre csökkentette az állományát.
Akadtak persze olyanok is, akik más választ adtak a recesszióra. Az ötvenes évei elején járó Kohn Lipót például három telepén külön bognár, kovács és szíjgyártó üzemet működtetett, és 32 pár lovat tartott. Ötven alkalmazott dolgozott a "nagyvállalatok egész sorát" kiszolgáló üzemben. A főként kereskedelmi fuvarozással foglalkozó Strausz Márton részvénytársaságot szervezett: így született meg az Angyalföldi Gép- és Lóerejű Fuvarozási Vállalat. Ländler Andor viszont a technikára alapozta üzletmenetét. A Frangepán utcai vállalkozó, aki a schönewaldi Marx motorműveknél tanulta ki a szerelőmesterséget, kizárólag autókkal folytatott teher- és személyfuvarozást - mégpedig "mérsékelt díjazás mellett".
A többség természetesen állandó kuncsaftokra bízta megélhetését. Malmoknak fuvarozott Beck Lajos, fakereskedőknek Ehrenreich Izidor. A Hutter és Lever Rt.-vel állt szerződésben Fodor Márkusz, az Óbudai Mészégető és Gőztéglagyárral Gerő Andor. A Pestszentlőrinci Parkettagyárnak dolgozott Krakauer Zsigmond, az állami színházaknak és a Csillaghegyi Ásványvízüzemnek Hoffmann Gyula, míg Hoyer Antal azzal büszkélkedhetett, hogy báró Eötvös Józsefnek és Jókai Mórnak volt állandó szállítója.
A fuvarozók ipartestülete nem volt ugyan vagyonos közösség - székházzal nem, csak 227 kötetes könyvtárral rendelkezett -, tagsága viszont színpompásnak volt mondható. A fuvarosdinasztiák sarjai mellett akadt benne birkózóbajnok (Dierer Mihály), felsőkereskedelmi érettségit tett tisztviselő (Kohut Sándor), tűzoltó (Kovács Károly) és kiugrott tanító (Matheides Dániel) is. Palkovits István pályája a Budapesti Községi Temetkezési Üzemből, Horváth Jánosé a Lóvonat Vasút Társaságtól indult, Homola János pedig korábban a mentőknél volt kocsis. Garay Alajos a háború alatt a szénközpont vezérigazgatója volt, Ferencz János egy kövezési szabadalmat tudhatott magáénak, Kertesházy Gyula pedig büszkén hirdette, hogy ő végezte a dunaföldvári Duna-híd összes földmunkáját.
Akadt persze olyan ipartestületi tag is, mint Straub József, aki elsősorban azt tartotta fontosnak megemlíteni, hogy kilenc élő gyermekéért "herceg Eszterházytól arany érmét, Ripka főpolgármestertől kétszer kitüntetést, 1932-ben pedig a Székesfővárosi Testnevelési Népgondozó Felügyelőség díszoklevelét nyerte el". Unger Géza pöcegödör-építő vállalkozásáról ejtett szót, Ungár Márton arról, hogy ő volt az első Budapesten, aki géperejű fuvarozással foglalkozott. Dányi Lajos a háborúban, mint haditengerész a Kormányzó Úr Őfőméltósága alatt teljesített szolgálatot, Németh József viszont 14 éve tevékenykedett az Első Budai Hólyagasztaltársaság elnökeként. Fleischmann Dávid mindössze annyit emelt ki: pénzszekrényt és zongorát is szakszerűen szállít.
