Bár ez magát is meglephette, Magyar épp az ellenzéki sajtótól kapott most némi esélyt a plusz népszerűségi pontokra, s egy vélelmezett intim viszony akár segíthet is megtépázott dicsősége visszaállításában. De ebben azért ne nagyon reménykedjen.

Valószínűleg Kövér László is megszokta már az örök utolsó helyét, amit Csurka István kihullása óta őriz, megszokhatta, hogy mondhat, amit akar, hallgathat is bár, de tetszési indexe se fölfelé, se lefelé nem mozdul - nullán marad. Így hát kényelmesebb az emberi természeten nem úrrá lenni, s ha mód van rá, inkább mondani a mondandót, bírva aggyal, gyomorral.

Két férfi a lista alján. A rendszerváltozás időszakának két súlyos személyisége. Mindketten belekoptak az elmúlt 15 évbe, fiatalon is megtört politikusként. A lendületes, okos Magyar Bálint - a valószínűleg egyedül reformfellépésű minisztérium vezetőjeként vízióinak megvalósításába kopva, a kiemelkedő képességű és szellemi erejű Kövér László meg önmagába - olyan lett, mint azok az idős emberek, akiknek már mindig mindenről és mindenhol ugyanaz jut az eszükbe. Új feladatot nem vállalnak (nem is bíznak rájuk), mert nem tudnak túllépni a dolgokon. Mert a dolgok - önmaguk. Emberibb, sokkal emberibb, mintha ellépkednének önmaguk elől.

Mert hát van, aki úgy hajol el önmaga elől, hogy azzal rendszert bont és teremt is egyben, és csak találgathatjuk, hogy a bontó vagy a teremtő lét-e a valódi, és a teremtőt nem hívhatnánk-e inkább újrateremtőnek. Az ilyen sose süllyed a lista aljára. Orbán Viktor, lám, tartósan a negyedik-ötödik helyen áll, s pártja még úgy is röpül (a Gallupnál 16 százalékos a különbség a Fidesz javára), hogy ő maga két ponttal csökkentette a népszerűségét. Persze: rosszkor szólalt meg és rossz helyen, meg rosszakat is mondott. A kormányfői vitától kezdve Kőszegig, tőle szokatlan módon, hibát hibára halmozott. Talán elragadta hallgatóinak hevülete, túllépett a maga szabta kereteken - improvizált. De: improvizációi sem írhatók kizárólag a véletlen számlájára, előbb-utóbb rendszerré szervülnek. Ami ma hibának látszik - holnap előnnyé válhat. Mert hiba tagadni: az ilyen politikus kitapint, szimatol, próbálkozik, mér, visszanéz, elemez - és rendszert teremt. Lenyűgözőségében is dermesztő adottsága a megszólalás képessége. Hajlékonyságának terepe van - még szép, részben maga teremtette, pontosabban: tisztította -, mert a nagy szerepváltások, az igazi átalakulások pironkodás nélkül is megvalósíthatók. (Egyszemélyes színház, ahol ugyanaz játssza Julius Ceasart és Brutust... láttunk már ilyet.) Lenne miért, de már nincs kik előtt pironkodni, a szimpatizánsok már hozzászoktak a fideszes kurflikhoz, nekik mindegy is, merre visz az út. Annak idején legalább lehetett pironkodni, amikor az emberi gyarlóságaikkal együtt is valami megfoghatatlan ethoszt szimbolizáló személyiségek tartották szemüket az ügyeken - csak néhány név: a visszavonult Solt Pál, Tamás Gáspár Miklós, Kis János, vagy épp a visszavonultatott Györgyi Kálmán. Ki pironkodna most, mondjuk Polt Péter előtt? Talán majd Sólyom László előtt - ő nem csak a figyelmével tud pironkodtatni.

Most még pironkodás nélkül lehet visszautazni a múltba, ahová például Kövér László rögzült. S ha mégannyira elvétettnek tűnik is egy-egy megszólalás (rárontás, reprivatizáció), jönnek utána a kármentők, akik talán még nála is jobb színvonalon rendezik egységbe a széttört gondolatok szilánkjait. Ha mondjuk Rogán Antalra bíznák a dolgot, a legvadabb kiszólás is csak része lenne egy nagy gondolatmenetnek, mondjuk egy új típusú gazdaságfilozófiáról szólónak, amit hipp-hopp ecsetelne is. Hogy a kármentő teremtőképessége is megvan-e, nem tudni - de van okunk föltételezni, hogy igen.

1999 végén Orbán Viktor - már túl a nagy színeváltozáson, de még innen a következőn, azzal biztatta a fiatalokat, hogy saját politikai nemzedéke 2006-ig jórészt betölti hivatását, utána a fiatalabb generációk jönnek. Nem tudni, ez is véletlen kiszólás volt-e, amit utóbb rendszerbe rögzítettek, s vajon most is így gondolja-e, de tény: Magyar Bálint és Kövér László példája őt látszik igazolni. Ahogy az is: Rogán Antal kármentésében odáig jutott, hogy az előző hónaphoz képest három százalékponttal lett népszerűbb, s a Fideszből már csak a közvetlenül előtte álló Pokorni Zoltán és maga Orbán Viktor előzi meg. De mit kezdjünk akkor Répássy Róberttel vagy Szijjártó Péterrel? Meglehet: nincs is ebben rendszer - tehetség kérdése az egész.