Hugo Chavez venezuelai elnök régóta tudja, hogy az Egyesült Államok el akarja tenni láb alól. Ebben bizonyára csak megerősítette, hogy Pat Robertson, az 1992-ben a Republikánus Párt elnökjelöltségéért is ringbe szálló amerikai tv-prédikátor nemrég egyenes adásban szólított fel a meggyilkolására.

„Ha Chavez úgy hiszi, hogy meg akarjuk ölni, valóban meg is kellene tennünk. Sokkal olcsóbb lenne, mint háborút indítani. Semmi szükség egy újabb 200 milliárd dolláros háborúra, hogy megszabaduljunk egy erőszakos diktátortól” – idézi Robertsont a NOL.

Az amerikai kormány képviselői és több keresztény felekezet vezetői elhatárolódtak a nyilatkozattól. A prédikátor műsorát rendszeresen sugárzó Magyar ATV elnöke is nyilatkozott: ők a cenzúrázott brit változatot vásárolják meg, így az inkriminált adást nem sugározzák.

Maga Robertson magyarázkodni kényszerült, és elnézést kért. Csakhogy nincs sok hitele, mert nem ez az első eset, amikor hasonló nyilatkozatokat tesz, majd visszaszívja.

Azt jósolta, Isten büntetésül hurrikánt bocsát majd Orlando városára, ha a Disney Worldben meg merik rendezni a Meleg Büszkeség Napját. A World Trade Center elleni terrortámadás után arra célozgatott, hogy Amerika megérdemli, amit kapott, mert „kormányunk a legmagasabb szinten sértette meg Istent”. Ezek után nem meglepő, hogy a wahingtoni külügyminisztériumnak egyenesen atomtámadást szánt, hogy „kicsit felrázza” a hivatalt.

A prédikátor 1991-ben, az első iraki háború alkalmából írt könyve, Az új világrend a Hit Gyülekezete kiadásában magyarul is megjelent. Ebben azt fejtegeti, hogy az egész világot egy titkos pénzügyi összeesküvés tartja a markában. A könyv bőségesen merít a zsidó világösszeesküvés legendájának motívumkincséből.

Pat Robertson mára meglehetősen lejáratta magát, két okból azonban a komoly lapok is foglalkoznak a bohóctréfának beillő üggyel. Az egyik az, hogy felveti a kérdést, milyen körülmények között engedhető meg a titkosszolgálatoknak, egyáltalán megengedhető-e bármilyen körülmények között, hogy meggyilkoljanak külföldi politikai vezetőket.

A hatvanas években a CIA jó néhányszor próbálkozott ilyesmivel, általában csekély sikerrel, viszont nagy politikai kárt okozva. Gerald Ford 1976-ban elnöki rendelettel tiltotta meg a politikai gyilkosságokat. Az elfuserált kísérletek sorozatát egy szenátusi bizottság vizsgálta ki.

Ford elnök rendelete ma is érvényben van, de a tilalmat már meglehetősen lazán értelmezik. Mérgezett szivart és méregfiolát nem alkalmaznak, mint annak idején Castro és Lumumba ellen, de bombát és rakétát annál inkább. 1986-ban Reagan elnök légitámadást rendelt el Kadhafi feltételezett lakóhelye ellen. A kilencvenes években Clinton felhatalmazta a CIA-t Oszama bin Laden meggyilkolására.

Másrészt azért is komolyan veszik a kompromittálódott tévé-prédikátor őrjöngését, mert a Chavez-féle szélsőségesek malmára hajtja a vizet. Ahogy a Washington Post írja: „Chavez úr köszönőlevéllel tartozik Robertson úrnak.”

Chavez úr persze nem fogadta meg a Washington Post tanácsát, inkább támadásba lendült. „Egy államfő meggyilkolását szorgalmazni terrorcselekmény. Ha az Egyesült Államok nem hajlandó megtenni a megfelelő jogi lépéseket, akkor kormányom az ENSZ-hez fordul” – nyilatkozta. A BBC arra következtet, hogy Chavez esetleg a „közveszélyes őrült” prédikátor kiadatását is kérni fogja.

A dolog különös iróniája, hogy Robertson durva támadása éppen akkor hangzott el, amikor Chavez elnök kifejezésre juttatta együttérzését az amerikai szegényekkel. Fidel Castrónál tett baráti látogatása során felajánlotta ugyanis, hogy „a fogyasztókat kizsákmányoló, spekuláns olajtársaságok” megkerülésével olcsó benzint juttat az Egyesült Államok szegényeinek. Sőt, Castróval együtt azt is megígérte, hogy ingyen orvosi ellátást nyújt a biztosítással nem rendelkező amerikaiaknak.

Most aztán aggódhatnak az amerikai szegények, nehogy jótevőjük meggondolja magát.