Azért az vicces, hogy valaki egy feltűrt ujjú szafariingben akar ölre menni a Gonosszal, jut eszünkbe, amikor négy perccel hat óra előtt megpillantjuk Szikora Róbertet a Szentháromság téren. A nyolcvanas évek közepén népszerű popénekes ugyanis éppen a keresztény világot próbálja megmenteni a sátánistának mondott Marilyn Manson amerikai előadóművésztől, ezért mindenkit imádkozni hívott a Mátyás-templomba. Persze a Brian Warnerként anyakönyvezett énekes nagyságrendekkel bonyolultabb személyiség annál, mint aki Szikora valaha lenni akart, ám egy kis országnak, úgy látszik, kicsik a megmentői is.

A mise a túlfűtött előzményekhez képest nyugodtan folyik. A prédikáció Szent Pálnak a thesszalonikiekhez írt levelét magyarázza, az inkább középkorú vagy idősebb hívek pedig első látásra nem csupán Marilyn Mansonról, de a csikidamról sem hallottak soha. Oldalt észrevesszük Vikidál Gyula jelentős rockénekest, aki éppen keresztet vet, ám nem állítjuk, hogy a látvány különösebb érzelmi kataklizmát idézne elő bennünk. Te megvizsgáltál, uram és ismersz, mondja a plébános. Az áldozásnál Szikora utolsónak áll a sorba, ami olyan kispályás pózolás, hogy még akkor sem mosolygunk, amikor még négyen mögé lépnek.

Kint aztán kamerás emberek veszik körbe az R-Go vezetőjét, a Szent István-szobor lábánál pedig mintegy ötvenen gyűlnek össze, hogy négy felekezet, a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok és a baptisták képviselőivel imádkozzanak Marilyn Manson, a zenészek és az esti koncert közönségének lelki üdvéért. Szemerkélni kezd, esernyők nyílnak, Bánóczky Előd atya a Passió című filmről beszél, mellyel vélhetően felgyorsult világunk plázafiataljaival szeretne közös nevezőt találni. A helyzet kicsit az egykori beatmisékre emlékeztet, és amikor az evangélikus Balicza István egyenesen lúzernek nevezi a sátánt, már tudjuk, jó felé gondolkodunk. Az egészben egyébként az a legszomorúbb, hogy ezek az esernyők alatt ácsorgó emberek talán maguk is vesztesek, akiknek valószínűleg nem Marilyn Manson a legnagyobb bajuk, hanem a szegénység, a kilátástalanság meg az, hogy nem értik, mi folyik körülöttük. Imádkozunk tehát, esik az eső, a Halászbástya felől cimbalom hangját hallani, és egy japán turista amolyan couleur locale-ként fényképezni kezdi a jelenetet.

Tíz perccel később szétszéled a csoport. Szikora a tér felé indul, mi pedig Szalay Kornél Gézához, a Keresztény Közéleti Akadémia Alapítványának kuratóriumi elnökéhez lépünk, aki állítólag ezt az egészet kitalálta. Nem, nem ő találta ki, mondja, alulról jött az ötlet, mintegy személyhez nem köthetően felsugárzott, egyszer csak lett. Valahogy úgy, mint a szocialistabrigád-versenyek felajánlásai, vonunk rutinos történelmi párhuzamot, és azt kérdezzük tőle, hallott-e már Marilyn Mansontól valamit. Igen, válaszolja bizonytalanul. És angolul tud, kérdezzük, vagyis érti egyáltalán, miről is énekel ez az énekes? Nem, válaszolja, de elmesélték neki, miről, és ő azt készséggel elhiszi.

Ekkor Szalay keresztény közéleti szemeibe nézünk, és az a legszörnyűbb az egészben, hogy tulajdonképpen meg sem lepődünk azon, amit mondott.

Robi, ne imádkozz, védj meg!

Ezt ajánlotta tegnap Nkuya Sonia a Színes Bulvár Lapban Szikora Róbert zenekarvezetőnek. A tizenöt éves vokalista - akit a Magyar Szigeten történt inzultus kapcsán R-Go Gidának nevezett a sajtó - elmondta: Verőcén nem pár bunkó (Szikora megfogalmazásában "három hülye") üzengetett neki, hanem legalább száz egyenruhába öltözött rasszista az ezres tömegből. Azt is hozzátette: személyesen nem fenyegették meg, miközben tudjuk, Szikora nem merte vállalni, hogy föllépjen a zenekarral. Nkuya Sonia - akitől az R-Go a Magyar Szigeten történtek után azonnal megvált - azt is elmondta, jót tett neki a hírverés, azonnal hozzákezdett első saját lemeze elkészítéséhez. Szikorának azt üzente, ahelyett, hogy Marilyn Manson ellen imádkozik, jobb lett volna, ha kiáll a vokálosa mellett egy nacionalista rendezvényen. (R. L.)

Nyilatkozat

Alulírottak, a 6. ARC kiállítás "Haza. Szereted?" című koncertjének alábbi fellépői és szervezői szolidaritásunkat fejezzük ki Soniával, aki az R-Go zenekar kongói-magyar vokálénekesnője volt. Sonia augusztus 7-én nem léphetett fel a Magyar Sziget színpadán, és augusztus 18-án már nem volt az R-Go tagja, ezért a kiállítás koncertjén nem tudtunk nyilvánosan közösséget vállalni vele. E rendezvénynek a hazaszeretet különböző felfogásai közötti megbékélést kifejező üzenete miatt is elengedhetetlennek tartjuk megfogalmazni: számunkra elfogadhatatlan, hogy bárki - akár a hazaszeretet nevében - mást a bőrszíne, a származása alapján kirekesszen az egyenlő méltóságú emberek közösségéből. Meggyőződésünk, hogy a Magyar Köztársaság polgárainak túlnyomó többsége a leghatározottabban elutasítja a rasszista kirekesztést, és a kirekesztők magukat bélyegzik meg az ország sokféleképpen gondolkodó, reményünk szerint együttműködésre törekvő közösségei szemében.

2005. augusztus 24.

ARC, Back II Black Stage System, Balkan Fanatik, Beatrice, Bëlga, Budapesti Ifjúsági Kórus, Galamb, Oláh Ibolya menedzsmentje, R-Go, TÁP Színház, USE, divattervező trió, Visual Power, Volt Produkció

Szikora Róbert