Lapunk úgy értesült, a vizsgálat során igyekeznek feltárni, hogy valóban állományon kívüli, javarészt másodpéldányokat zúzatott-e be a könyvtár júniusban, vagy pedig - miként azt Weeber Tibor, a kézirattár munkatársa és mások is állítják - a kisnyomtatványtár feldolgozatlan törzsanyaga került megsemmisítésre. A vizsgálat vélhetően arra is kitér majd, hogy a bezúzásra ítélt anyag egyes részei kijuthattak-e a magánkereskedelembe.

A könyvtári zsargonban Pokol néven emlegetett gyűjteményrész a becslések szerint 80-100 ezer kisnyomtatványt - köztük a civil és egyházi élet dokumentumait, ipari iratokat - tartalmazott. A feldolgozatlan anyag erősen poros volt, és a könyvtár vezetői úgy ítélték meg, hogy gombafertőzött is. Ennek alapján elrendelték a megsemmisítését. A gyűjtemény mibenlétéről azonban eltértek az álláspontok. Míg Monok István főigazgató biztosra veszi, hogy a nyolcvan köbméternyi papír zömében fölöspéldány volt, Weeber Tibor meggyőződése, hogy ezek a kötelespéldány-törvény megszületése és a kisnyomtatványtár megalakulása közötti csaknem negyven évben összegyűlt, kapacitáshiány miatt mindmáig feldolgozatlan, de a törzsanyaghoz tartozó kisnyomtatványok voltak. Ez a gyűjteményrész szerinte 1970-ig kutatható is volt, akkor helyhiány miatt bedobozolták.

Mivel a dobozokat a megsemmisítés előtt csak szúrópróbaszerűen vizsgálták, biztosat nem lehet mondani. De az tény, hogy az utóbbi hetekben nagy tömegben bukkantak föl a XX. század elejéről való, javarészt egyleti tematikájú kisnyomtatványok a bolhapiacokon. Ezek némelyikén az OSZK pecsétjei is fellelhetők, másokon gyűjteményi eredetre utaló ceruzajelzetek vannak. Weeber Tibor eddig 42 darabot vizsgált meg: közülük kettő lelhető föl a könyvtár törzsállományában.

A megsemmisítés ügyében júliusban a szaktárca már lefolytatott egy vizsgálatot. Akkor az az eredmény született, hogy mivel a Pokol nem volt a könyvtári állomány része, jogszabálysértés nem, csak gondatlanság történt.