Vérpezsdítő slágerek helyett andalító zene szól, melyet élettani szempontból talán jobban elviselnénk este tízkor, mint hajnali ötkor. Vélemény rovat nincs, a bemondók a kommentárt elintézik egy-egy odavetett félmondattal, amelyek furcsán fennakadnak a levegőben. Az információkat, különösen a külföldi híreket személytelenül ledarálják, mintha egy olvasót pergetnének. Néha viszont elkapja őket az ihlet: az ügyeletes bemondó Jaruzelski volt lengyel tábornoknak az 1968-as bevonulás kapcsán a csehekhez intézett bocsánatkérését enyhén gúnyos, ám patetikus hangon adja elő. Mintha rossz stúdióba kopogtatott volna be, és a Rádiószínház bemutatóján érezné magát.

De a fő probléma nem ez. Inkább az aránytalanságokkal, a szerkesztés elnagyolásával vannak bajok. Kezdjük ott, hogy soha nem lehet tudni, mikor kezdődik és végződik a Krónika. A reggeli műsorsávban hol eltűnik egy-egy ismétlés vagy más műsor kedvéért, hol váratlanul előbukkan kétperces hírblokk gyanánt, időnként pedig félórára is megnyúlik. A belföldi hírek súlyosan rátelepszenek a világ eseményeire, mintha a Kárpát-medencén kívül nem volna élet. A napkezdő Krónika még tartalmatlan, majdnem a felét kitöltik a totó- és lottóeredmények, a névnapi köszöntések, valamint a régi magyar slágerek. A sporthíreken viszont rettentően spórolnak: a sportszerkesztő alighanem megdönti a rövid távú hadarás világrekordját, amikor hat különböző sportág eredményeiről mindössze egyetlen, bővített mondatban számol be. A későbbi hírösszefoglalók ugyanazokat a híreket variálják, legfeljebb a sorrendet cserélik meg, és 6 óra után már sikerül öszszevágni az előző esti tudósításokat is. A szürke és semmitmondó ismétlések között az egyetlen "üdítő" színfolt, hogy a magyar Országgyűlés elnökét kisvártatva kiszorítja a görög főhalottkém.

A legfurcsábbak a helyszíni riportok. A semmiből bukkannak elő, és alighanem oda is térnek vissza, mert hírértékük a nullával egyenlő. Elmennek a riporterek az egyik településre a sok közül, amelyik az idén városi rangot kapott, és kiderül, hogy ez óriási megtiszteltetés. Ki hitte volna. Aztán eljutnak a bábolnai méntelepre is, és sikerül az óriási káoszban, patacsattogásban, csikósordításban mikrofonvégre kapniuk néhány artikulált hangot. A mondatok felét levágják, ezért például azt sem értjük, miért volt "nagy sikerük a bemutatón a Mészáros gyerekeknek". Időbe telik rájönni: nem a foglalkozásukra, hanem a vezetéknevükre utalt a játékos kedvű riporter.

A krónika középkori műfaj: Ádámtól, Évától kezdve halad írójának koráig. A Kossuth reggeli Krónikája is félig megrekedt a múltban, szűk kereteiből nem tud kiszabadulni. Ha tényleg a jelenhez akar szólni, előbb-utóbb kénytelen lesz megújulni.