Nekik szól, de nem csupán nekik való. Ha jól csinálják, bárki szívesen meghallgatja bármelyik műsort. Akár a nyugdíjasmagazint is. Természetesen nem a botos, seprűnyeles gyógytornára gondolok, amely a szombat kora reggeli műsor első részét elfoglalja, hanem az utána következő blokkokra: a hallgatói bejelentkezésekre, az interjúkra. Persze, túl kell jutni a bizonytalan információkon, a zenei átvezetéseken, amelyek közül némelyik egy-egy könnyűzenei sláger lelassított, lebutított, énekhangoktól megfosztott változata, hogy a lényeg következhessen, az Őszikék című műsor szíve-lelke. Életútinterjúkat hallhatunk, pontosabban sorstöredékeket, bárkit lebilincselő történeteket. Már amennyiben az önként jelentkezőket faggató tapintatos, a történeteket sokszor hézagosan hagyó, vakfoltokkal terhelő kérdések nem kedvetlenítik el az illetőt. Az, hogy életmeghatározó, sorsfordító pillanatok maradnak homályban. Például, hogy egy árvaházban felnövekedett asszony miért került árvaházba, vagy hogy a Kolozsvárról áttelepült idős tanárnő pontosan miért és milyen körülmények között döntött úgy, hogy elhagyja szülőföldjét.

Ha a hallgató a Petőfin maradt, akkor nyert. Mert néhány mondatban is életszervező, életvezető erejű gondolatokat hall. Az egykori állami gondozott, aki ötvenes éveiben lelt rá régi-új családjára, például ezt mondja: "Mindenkinek jár az öröm, és mindenki meg is kapja - csak fel kell rá készülni, és észre kell venni." Vagyis alkalmassá kell válni az örömre, arra, hogy ha ránk talál, képesek legyünk elfogadni. A tanyasi tanítónő pedig, akinek férje halála után sokan tanácsolták, hogy szabaduljon meg a fájdalmas emlékű háztól, inkább visszakérdez: "Miért kell egy emléktől megszabadulni?" Józan bölcsesség és életvágy beszél hozzánk ezekből a vallomásokból, s akár akarja az ember, akár nem, megérintik, elgondolkodtatják, figyelmét a maga életére irányítják.

Az "őszikék" hívó szó mindenki számára mást jelent. Kinek Arany János kései költészetét, kinek egyebet. A Petőfi rádiónak elsősorban magányos idősek, árvák, kisebbségiek, tanyasiak, hátrányos, kiszorított helyzetű emberek beszéltetését jelenti. Elfogadom. Mert ami így feltör, olyan erős, annyira megragadó, hogy feledtet minden mást. Még a műsor szakmai ügyetlenségeit is. Szigorúan ajánlott mindazoknak, akiket tenyerén hordoz az élet.

Éppen ezért meg kell jegyeznem: rossz időben, rossz helyen van az Őszikék. Mindkettejük hallgatóságának jobbat tenne, ha mondjuk az Új generáció című rockműsorhoz párosítanák.