Magánpraxis, magánvállalkozás? Hogyan függ ez össze a biztosítással? Mit miért és miért nem? Kiséreljünk meg néhány fogalmat tisztázni, és néhány fontos kérdést feltenni.

A magánvállalkozás csupán az orvosi munkavégzés jogi keretét jelenti, de nem mond semmit arról, hogy ki fizet érte. Az orvos munkáját, az általa rendelt vizsgálatokat, gyógyszereket fizetheti a beteg, a biztosító, esetleg más szervezet. (A határon túli magyarok ellátásának díját például a beteg helyett sokszor a Segítő Jobb Alapítvány fizeti.)

Az orvos szabadon dolgozhat területi ellátási kötelezettség és a biztosítóval betegellátásra kötött szerződés nélkül a saját maga által fenntartott rendelőben. Erre "fölhatalmazza" orvosi diplomája és esküje. Ellátja azt, aki felkeresi, és a beteg kifizeti az ellátást. Ebben az esetben valódi magánpraxisról beszélünk. Ilyen magánpraxist minden orvos folytathat, ha a körülményeket az előírásoknak megfelelően biztosítja. Elvileg tehát korlátlan számban jöhet létre "magánrendelő", sőt a szolgáltatások szabad áramlása alapján akár más ország orvosai is nyithatnának magánrendelőt Magyarországon, ahogy magyar orvosok is a határon túl, az unió területén.

Amikor az orvos nem alkalmazottja valamilyen intézménynek (mint a háziorvosok többsége és néhány szakorvos), de a betegellátásra szerződésben áll az egészségbiztosítóval, és egy adott területről köteles fogadni a betegeket, akkor magánvállalkozásról, de nem magánpraxisról van szó. Ezzel a szerződéssel válik az orvos a biztosító orvosává, és ezáltal szerez jogot arra, hogy a biztosító pénzét felhasználja a beteg ellátása érdekében. A receptet egyfajta "utalványnak" tekinthetjük, hiszen annak birtokában a gyógyszertár nem teljes áron adja a gyógyszert, a segédeszközt, hanem csak a beteg által fizetendő részt kéri el. A vizsgálatra szóló beutaló is speciális utalvány, hiszen nem kell fizetnie a betegnek a vizsgálatért, mert a biztosító fizet érte.

Biztosítási rendszerekkel rendelkező országokban nem szokás a magánpraxist és a biztosítási ellátást összekeverni. Az orvos vagy szerződésben áll a biztosítóval, vagy nem. Nincs arra példa a fejlett országokban, hogy biztosítóval szerződésben nem álló orvos utalványozza a biztosító pénzét vizsgálatra, gyógyszerre, eszközre!

Ha több orvosra van szükség a betegek ellátásához (pl. azért, hogy ne legyen hosszú a várakozási idő, vagy mert megnőtt a betegek száma), akkor a "magánpraxisban" dolgozó orvossal köthet a biztosító szerződést, ettől kezdve ő vagy vállalkozása a jogszabályban szereplő bonyolult kifejezéssel "finanszírozott egészségügyi szolgáltató" lesz.

A szép nagy magyar rendetlenségben azonban mi folyik?

a) Az orvos, mint pl. a háziorvosok, önálló vállalkozásban, de a biztosítóval szerződésben dolgozik.

b) Az orvos közalkalmazottként dolgozik, sok munkával, sok ügyelettel is keveset keres (alkalmanként hálapénzt kap).

c) A közalkalmazottként dolgozó orvos magánrendelőt nyit, magánbetegeket fogad, a beteg fizet ezért a magánellátásért, majd az orvos biztosító által támogatott vizsgálatokat, gyógyszereket rendel. (Néha a beteg taj számának ismeretében az orvos főállásában, a munkahelyén is elszámolja a beteg által már kifizetett ellátást, s akkor a munkahely az OEP-től bevételhez jut az egyébként máshol "fizető" beteg után.)

d) A közalkalmazott orvos nem nyit magánrendelőt, de főállásában a munkahelyén magán-, azaz "fizető" betegeket fogad a munkahely eszközeit, gyógyszereit, beosztott munkatársait felhasználva és a betegellátást a biztosítóval is megfizettetve.

e) A "tiszta" magánpraxis, amikor a magánorvos a biztosító pénzét egyáltalán nem utalványozza, ritka. Talán a fogorvosok és a plasztikai sebészek között fordul elő gyakrabban.

Az alábbi kérdésekre választ kellene végre adni, ha átlátható, jól működő ellátórendszert szeretnénk:

- Legyen-e köteles az Egészségbiztosítási Pénztár szerződést kötni valamennyi magánpraxisban dolgozó orvossal betegellátásra?

- Ha az orvosnak ilyen szerződése nincs, legyen-e korlátlan joga biztosítási támogatással gyógyszert rendelni? (Az egészségbiztosításról szóló törvény szerint ma a biztosító köteles vényírási szerződést kötni minden olyan orvossal is, akinek nincs szerződése betegellátásra, de a vényírási szerződést kéri. A vita tárgyát képező mostani változás annyit jelent, hogy a továbbiakban az ilyen orvos nem rendelhet gyógyszert kiemelt támogatással.)

- Ha a biztosítási támogatás attól függetlenül jár a betegnek, hogy ki írta fel a gyógyszert, akkor az unió bármelyik orvosa felírhat a magyar biztosító támogatásával gyógyszert a magyar betegnek?

- A magánpraxisban dolgozó orvos hogyan ellenőrizheti, hogy a beteg biztosított-e? Van-e joga elkérni a taj számát, ha igen, miért? Hogy állunk az adatvédelemmel?

- Mi a helyzet az unióból érkező betegekkel?

- Kell-e az egészségbiztosítónak finanszíroznia a magánpraxisban rendelt vizsgálatot is? Hol a határ?

- Helyes-e, ha Magyarországon összekeveredik a (biztosító által nem finanszírozott) ma-gánpraxis és a biztosítási ellátás?

- Ha összekeveredik, a betegek honnan tudják, hogy mikor miért mennyit kell fizetni?

- Szabad-e a biztosító által finanszírozott ellátás során magánpraxisnak megfelelő gyakorlatot folytatni, azaz pénzt kérni az ellátásért?

- Hogyan függ össze az alkotmány, a biztosítás és a vényírás joga. Kinek van "alkotmányból" eredő joga a biztosítási támogatáshoz vagy a támogatás "utalványozásához"?

A zűrzavar nemcsak félreértéseket és állandó vitákat szül, hanem sok orvos és minden beteg érdekét is sérti. Nagyon fontos volna végre tisztázni az összefüggéseket, értelmes, indulatmentes vitát folytatni e fontos kérdésekről. Kezdjük el!